A maják sokak számára a kifinomult naptárról, a csillagászatról és a piramisokról ismertek. Közép-Amerika egyik legismertebb civilizációjáról van szó: a maják a mai Mexikó délkeleti részén, Guatemalában, Belize-ben, valamint Honduras és El Salvador egyes részein éltek. A klasszikus koruk (i. sz. 250–900) alatt virágzó városállamokat hoztak létre, lenyűgöző templomokat építettek, és bonyolult írásrendszert fejlesztettek ki. Ám a legújabb archeogenetikai kutatások azt is megmutatják: a civilizációk fényes oldala mellett ott rejlik az árnyék is. régészek és antropológusok egy több tucat emberi csontvázat tartalmazó tömegsírt tártak fel a mai Campeche államban – a jelek szerint egy ősi mészárlás emlékei ezek.
Csontvázak a mélyből – egy tömegsír nyomában
A felfedezett maradványok egy víznyelő mélyén feküdtek, egykori maja város közelében. Az áldozatok többsége férfi volt, különféle életkorú, és sokukon erőszakos halálra utaló jelek mutatkoztak: koponyatörések, kardvágások, megkötözés nyomai. A kutatók szerint ezek a sérülések nem áldozati rituálé eredményei, hanem egy valószínűsíthető tömegmészárlás nyomai.
Idegenek a város peremén – kik feküdtek a víznyelőben?
A genetikai vizsgálatok alapján az eltemetettek nem a helyi lakosságból származtak, hanem idegenek lehettek – talán foglyul ejtett harcosok vagy leigázott közösségek tagjai. A legérdekesebb azonban az, hogy az áldozatok egy része a DNS-ük alapján közeli rokon lehetett – talán testvérek, apa és fia, vagy más családtagok. Ez különösen tragikus fényt vet az eseményekre.
Példastatuálás vagy belháború? A vérengzés motivációja
A kutatók szerint nem pusztán háborús foglyokról vagy rituális áldozatokról van szó. A tömegsír elhelyezkedése, a sebek jellege és az egyének közti genetikai kapcsolatok arra utalnak, hogy itt egy módszeres, szinte példastatuáló kivégzés történt. A maják közti belső háborúk, hatalmi átrendeződések és rivalizálások gyakoriak voltak – ez az eset pedig egy ilyen konfliktus véres végkifejlete lehetett.
Csillagok és véráldozatok – miért nem fekete-fehér a történelem?
A felfedezés emlékeztet arra, hogy a történelem nem fekete-fehér. A magas kultúrák, fejlett írásrendszerek és lenyűgöző építészet mögött gyakran ott lüktet a brutális valóság. A maja civilizáció sem volt kivétel: miközben a papjaik a csillagok mozgását számolták, a földi hatalomért harcoló uralkodók könyörtelenül leszámoltak ellenségeikkel. A maja kultúra éppúgy rejtegetett kegyetlenséget, mint tudást – és talán épp ez a kettősség adja meg valódi arculatát.
És talán ez a kettősség az, ami leginkább emberivé teszi a múltat: hogy képesek voltunk egyszerre számolni az időt – és megszámolni az áldozatokat is.
