Pezsgőzni egy acéldobozból? Felnyitni az italok királynőjét, mint egy doboz sört? Vigyázat: aki egyszer kipróbálja, könnyen rászokhat!
Az osztrák Alpok kisvárosában élő innovatív turisztikai szakember alkotta meg a 2000-es évek legsikeresebb italát. A szőlőt Olaszországban termelteti, a fajta neve Prosecco, a termék a pezsgőhöz nagyon hasonló habzóbor. A hazai BB Frizzante gyöngyözőbornak hívja magát.
Óriási tartálykocsi-kamionok szállítják éjjelente a hágókon keresztül a lehűtött bort Tirolba, a töltőgéphez. A két decis acéldobozokat Amerikában gyártatják millió számra, mert Európában nem találtak megfelelő nyomásálló aludobozt (lásd a fenti képen). Az aranyszínű, Prosecco feliratú dobozos pezsgőt az egész kontinensen sikeresen árulják, már az első hónapban egymilliót adtak el belőle. Hihetetlen mértékű és minőségű marketingkampány is tartozik a termékhez. A híres modell, Paris Hilton lett a pezsgő arca, a szállodaláncos család is beszállt a befektetésbe. Fél év alatt harminc hasonmás termék született, a Prosecco nevet nem lehetett levédetni, hiszen szőlőfajta.
A feltaláló Günther Aloys jogi eszközökkel is harcol a hamisítók ellen, de legsikeresebb védelemnek mégis a gyors termékfejlesztés bizonyult. Már árulják a csökkentett alkoholtartalmú, 6,5%-os, gyümölcsös ízesítésű változatokat, a szabadtéri partihoz való hűtőtáskákat. Kár, hogy Hilton kisasszonyt éppen alkoholos gépjárművezetés visszaeső vétkével üldözi az amerikai rendőrség…
Aloys úr már a következő innovációján, a fedett sípályán töri a fejét. A legfőbb tanulság talán, hogy bormarketinget nem csak hagyományőrzéssel, bársonypalástban felvonuló borrendekkel lehet csinálni, hanem modern, innovatív módon is. Az egyetlen szerencse, hogy az átlag magyar borivó főleg a sajátját issza, a falubeliét kóstolgatja, a szomszédos borvidéken csak évente egyszer turistáskodik.
A Prosecco frizzante inkább az olcsó pezsgő szinonimája német nyelvterületen, bár az eredeti termőhelyén palackozott italnak már megkérik az árát. A dobozos Prosecco luxus ital lett, prémium áron, de a két decis kis mennyiség miatt mindenki számára megfizethetően. Tehát sok fogy belőle, mert ennyi kényeztetést szinte mindenki megengedhet magának. Az aranyos doboz a sídzsekik és strandtáskák jellemző tartozéka lett. Lenyűgöző az üzleti modell.
Kávé és fröccs vidéken?
A Prosecco rövid ellentörténete is lehetne az alábbi. Magyar kisváros vidékfejlesztési konferenciát szervez, ahol résztvevőként megtudjuk, hogy a vidéki turizmusé a jövő. A tanácskozás előtt szeretnénk egy kávét inni, de öt „vendéglátóipari létesítményben” sem sikerül, mert rossz a presszógép, elfogyott az őrlemény és számos egyéb kifogással szembesülünk. A konferenciát szeretnénk estefelé egy hideg fröccsel leöblíteni, de a próbálkozás szintén kudarc: sörből vagy kólából próbálják elkészíteni, végül az egyik kocsmában tudják, hogy bor és szódavíz kellene hozzá, de csak édes vörös lenne ásványvízzel. Lehangoló tapasztalat ez a vidéki turizmus jelenéről és jövőjéről. A helyzet a Budai Várban sem jobb, bár ott a helyi sznob-kult miatt nem lehet fröccsöt kapni. A névadó Vörösmarty nyomán a fröccs lehetne hungarikum, vagy szerényebben monarchikum. Hasonló a helyzet a presszókávéval, hiszen a presszógép trieszti feltalálója Francesco Illy magyar származású volt, az Illy kávé pedig mára világmárka. Egyébként a sznobizmus ellen kár lenne üzleti kifogást keresni, hiszen a fenti Prosecco aranyló luxusában is van belőle, bár a bécsi operabálba így sem engedték be. Biztos kell egy kis sznobizmus a cooler vagy breezer italok szopogatásához, vagy a Starbucks kávézóban való válogatáshoz is. Érdekes, hogy a limonádés sörhígítás (radler) nálunk nem lett divatos, pedig jól passzolna a magyar nyári hőséghez.
A cikk szerzője Bálint János, vidékfejlesztési szakember.
