Akkor most hol is van Afrika legdélibb csücske?
Amikor a portugál felfedező, Bartolomeu Dias körbehajózta a dél-afrikai Cape Peninsula sziklás hegyfokát 1488-ban, ő lett az első európai, aki erre járt, ezzel megnyitva a tengeri utat Európából Ázsiába. A helyet Viharfoknak nevezte el, a veszélyes tengeri rész miatt, de később átnevezték Jóreménység fokára, mivel az új útvonal új reményt hozott India megközelítésére.
A visszafelé tartó útján Dias elhaladt egy másik sziklás hegyfok mellett, de nem ismerte fel, hogy ez az érdektelennek tűnő hely Afrika legdélibb területe. Valójában még ma is rengeteg ember véli úgy, hogy a Jóreménység foka az afrikai kontinens legdélibb csücske, de igazából ez a cím a Tű-fokot (másnéven Agulhas-fok) illeti – ez a nem feltűnő terület ugyanis 150 km-rel délebbre helyezkedik el.
A Tű-fok egyben az a hely is, ahol az Atlanti- és az Indiai-óceán közötti hivatalos választóvonal húzódik. A parton egy kőtábla emlékeztet erre.
A határvonalat nem önkényesen húzták meg. Ez az a hely, ahol a melegvizű Agulhas áramlat (ami az Indiai-óceánhoz tartozik) és a hidegvizű Benguela áramlat (ami az Atlanti óceánhoz tartozik) találkozik. Nyilvánvaló, hogy minden ilyen határvonal figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy az áramlatok nem állnak meg egy kijelölt egyenes mentén, hanem egymásba folynak, keverednek, összemosódnak.
Azért a pontért, ahol az Indiai- és az Atlanti-óceán találkozik, a dél-afrikaiak túlfűtött vitákat folytattak. Az ellentétek ott gyökereznek, hogy az óceánok találkozópontja (azaz az áramlatok összeérése) szezonálisan is változik a Tű-fok és a Cape Point között (ez utóbbi a Jóreménység fokától 1.2 km-re keletre található).
A tengerbiológusok szerint a valódi találkozópontot úgy lehetne a legjobban meghatározni, ha a lehető legalaposabban megvizsgálnák a tengeri életet, a két óceán élővilágában fellelhető különbségeket, amelyeket a partmenti területeknél tapasztalható hőmérséklet-különbségek, változások okoznak. Így például az Ecklonia maxima barnamoszat hideg vízben érzi jobban magát, nyugat felől a Tű-fokig fordul elő. Azaz, ezek alapján valahol itt lenne a választóvonal a két „víz” között.
A Tű-fok körül élők bosszúságára, jelenleg a Cape Point az, amelyik több turistát vonz, és természetesen alaposan kihasználja a találkozópont bemutatásában rejlő lehetőségeket. A környékbeli ajándékboltok bögréket, pólókat, kanalakat és palackozott óceánvizet árulnak, a következő felirattal: „Cape Point, Dél-Afrika: ahol a két óceán találkozik”.
Eközben a Tű-fok kevesebb látogatót fogad, aminek fő oka az lehet, hogy sokkal kevésbé drámai, lenyűgöző maga a hely, mint a Cape Point. Utóbbinál állva ugyanis olyan az élmény, mintha valóban a világ szélén lennénk. Szinte nem is tudja az agyunk befogadni az elképesztő panorámát: látványos sziklák, madarak a szélben, sőt még bálnákat is megfigyelhetnek az élesszeműek. Ehhez képest a Tű-fok valóban egy csendes, nyugodt kis óceánparti település.
Világítótorony a Tű-foknál.
A Cape Point sziklái.
Forrás: www.amusingplanet.com
