Érintésmentes köszönési formák.
Miközben a világ azon fáradozik, hogy megállítsa a koronavírus-járvány terjedését, olyan üdvözlésformák kerülnek előtérbe, amelyek során érintésmentesen, a társadalmi távolságtartást figyelembe véve tudunk egymásnak köszönni. Nálunk a kézfogás, az ölelés, a puszi az elterjedt – ez a jövőben várhatóan változni fog.
Abban biztosak lehetünk, hogy az emberiség kreatív és meg fogja találni a módját annak, hogy új köszönésformákat alakítson ki. Már láthattuk például a lábakkal történő, mókás „kézfogást”.
A világ egy részén viszont nem szokás ölelkezni, sokkal formálisabb, érintésmentesebb az üdvözlés. Nézzünk körbe, milyen lehetőségek vannak addig is, amíg meg nem nyerjük a koronavírus elleni harcot!
Meghajlás
Japánban úgy tartják, hogy a meghajlás a buddhizmussal együtt érkezett Kínából a 6-8. században. Ebben az időben a fejhajtás a társadalmi státuszt jelezte – ha olyan személlyel találkoztál, aki magasabban állt a társadalmi ranglétrán, akkor meg kellett előtte hajolnod, hogy kisebbnek tűnj. A modern Japánban a meghajlás már számos más funkcióval rendelkezik: manapság azért is fejet hajtanak, hogy megköszönjenek valamit vagy bocsánatot kérjenek, sőt azért is, hogy jelezzék a kezdetét vagy a végét egy ceremóniának, értekezletnek, és természetesen üdvözlésképpen is.
Nyelvnyújtás
A nyugati kultúrában igencsak szemtelen dolog kiölteni valakire a nyelvünket. Tibetben azonban ez nem udvariatlanság, hanem a 9. századra visszavezethető gesztus, amely a fekete nyelvű királyra, Lang Darmára utal. Buddhistaként a tibetiek hisznek a reinkarnációban, ezért Darma meggyilkolása után is úgy vélték, hogy vissza fog térni a kegyetlen király. Ezért évszázadokig kinyújtották a nyelvüket a találkozásnál, így jelezve, hogy ők nem a király új megtestesülései. Ugyanakkor ez a mozdulat egyetértést és tiszteletet is kifejez.
Shaka
A shaka egy univerzális üdvözlés Hawaii-on, amit a nagyszülőktől kezdve a szörfösökön át a taxisofőrökig mindenki ismer. Ez egy laza kézmozdulat, nyújtott hüvelyk és kisujjal, és bezárt 3 középső ujjal. A kézjel eredete az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, amikor egy cukoripari dolgozó középső ujjait levágta a munkagép. A dolgozó a baleset után az ültetvény biztonsági őre lett, és megcsonkított kezével intett a gyerekeknek, próbálva őket elhessegetni, amikor azok a vonatokra ugráltak. A gyerekek utánozták, amikor az őr nem volt ott, jelezve, hogy tiszta a terep. Mára ebből egy általános üdvözlés lett.
Namaste
Dél-kelet Ázsiában, Indiában, Bangladesben, Nepálban az emberek tenyereiket összetéve a mellkasuk előtt lassan előre hajtják a fejüket üdvözlésképpen. A mozdulat neve anjali mudra, amit gyakran kísér a “Namaste!” köszöntés is (kb. annyit jelent szanszkritül, hogy meghajolok előtted). A nyugati kultúrában ezt az üdvözlést elsősorban a jógaórákról ismerjük, ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a namaste egy spirituális tartalmú üdvözlés, miközben a tisztelet és hála kifejezése is.
Wai
Thaiföldön elterjedt a wai-nak nevezett gesztus. A kezeket itt is imaszerűen összetesszük a mellkasunk előtt és fejet hajtunk. Ugyanakkor az üdvözlés mellett a wai a bocsánatkérés jele is, de a köszönetet vagy az idősek iránti tiszteletet is kifejezhetjük vele. Minél magasabban tesszük össze a kezünket (akár az állunkon, homlokunkon), annál nagyobb tiszteletet mutatunk.
Tedd a szívedre a kezed
A muszlimok is használják az arab frázist, az as-salaam alaikum-ot, ami úgy fordítható: “a béke legyen veled”. Noha a kísérő gesztusok helyről-helyre változnak, a jobb kéz a szívre helyezve azt fejezi ki, hogy nagyon örülünk a találkozásnak.
Forrás: www.travelandleisure.com
