Nem ámítás!
Synsepalum dulcificum: ez a tudományos latin neve a magyarul csak csodagyümölcsnek vagy csodabogyónak nevezett, különleges gyümölcsnek. Ha bekapunk belőle egy szemet, utána a savanyú citromot édesnek, a karakteres kelbimbót pedig mogyoróízűnek érezzük.
A nyugat-afrikai Ghána bennszülött törzsei már évszázadok óta arra használják a növényt, hogy a savanyú, fanyar gyümölcsöket, ételeket, italokat édesítsék. A gyümölcsben található, az ízérzékelést megváltoztató miraculin nevű fehérjét csak 1968-ban azonosították, akkor sikerült kivonni, majd tablettás kiszerelésben elérhetővé tenni. Maga a gyümölcs egyébként rendkívül romlandó, így nagyon nehéz nyersen hozzájutni.
A varázslatosan hangzó gyümölcs nem a fantázia szüleménye, hanem a valóságban is létezik.
Ha elfogyasztjuk a gyümölcs húsát, a miraculin molekula a nyelvünk ízlelőbimbójához kötődik és alapvetően változtatja meg az ízérzékelésünket. Nem véletlenül hívják csodagyümölcsnek. A hatás állítólag az elfogyasztott gyümölcs mennyiségétől függően 15-60 percig tart.
Semleges pH mellett a miraculin a nyelv receptoraihoz kötődik és blokkolja azokat, amikor azonban csökken a pH (például ez történik savanyú ételek elfogyasztásánál is), fehérjét köt meg és aktiválja az édes ízlelőbimbókat, ami ahhoz vezet, hogy még a savanyú dolgokat i édesnek érezzük.
A miraculin még az édesítőszerekkel szembeni ízérzékelésünket is megváltoztatja.
Például ha aszpartámot veszünk a szánkba a miraculint követően, nagyon lágynak érezzük azt, mivel a miraculin elnyomja a édes ízt érzékelő receptorokat. Azonban az enyhén savasabb környezetben a receptorok túlreagálnak és az aszpartám sokkal édesebbnek érződik a szokásosnál.
Mivel a savanyú ételeket is édessé teszi, segít abban, hogy kevesebb cukrot fogyasszunk, ezért a diétázók körében Japánban nagyon népszerű a csodagyümölcs.
A vicces videók mindenkit meggyőznek a hatásáról:
Forrás: www.odditycentral.com
