Lávacső.
Az amerikai Oregon államban legalább 19 “elveszett tavat” lelhetünk fel, de egyre egészen biztosan ráillik az elnevezés. Ez a bizonyos Elveszett Tó a Willamette Nemzeti Erdőben található, könnyen megközelíthető helyen.
A tó kb. 3000 évvel ezelőtt formálódott, amikor a kis vulkánokból kitörő lávafolyam elzárta egy folyó útját, így kialakítva egy vízgyűjtő medret, amelyben ma a tó található. A tavat késő ősszel kezdik feltölteni a felszíni vízfolyások, egész télen át vizet szállítanak az esőzések és havazások után. Amikor a beérkező csapadék mennyisége túlhaladja a víznyelő kapacitását, a tó elkezd megtelni és akár a 2,5 métert is elérheti a vizének mélysége.
Amint azonban megérkezik a nyár és kiszáradnak a patakok, a tó vize egy hatalmas lyukban eltűnik, amely a tó fenekén keletkezett. A különösen száraz években az egész tó felszívódik, a helyén csak egy kis rét marad.
A lyuk egy lávacsővel van összeköttetésben. A lávacső vagy lávaalagút akkor formálódik, amikor a forró láva lehűl, a teteje megszilárdul, de a megkeményedett felszín alatt még továbbra is találunk folyós lávát. Miután a forró láva folyik, egy üreges cső vagy alagút marad utána. Ez a alagút akár egy metró alagútjának méretével is vetekedhet.
A hatalmas tátongó lyuktól eltekintve a tó fenekét pórusos vulkanikus kőzet alkotja, amelyen repedések, rések találhatók. A víz a Föld belseje felé szivárog és a földalatti vizeket tölti, az erdő más részeit táplálja és még az ivóvízkészlet biztosításához is hozzájárul. A becslések szerint a víz 7-10 év alatt megy végig a szűrési folyamaton, ennyi idő, mire valakinek a poharába kerül.
