Először is: ha már most vakarózol, teljesen normális. Nem vagy hipochonder – csak ember. Az embert fertőző galandférgek (szakszerűen: cestodák) nemcsak az állatorvosi rémtörténetek főszereplői, hanem bizony időről időre bennünket is megtalálnak. Ráadásul nemrég a Nemzeti Népegészségügyi Központ is figyelmeztetett: emelkedő esetszámot regisztráltak. 2023-ban 57 galandféreg-fertőzést jelentettek, míg 2022-ben csak 24-et. Ez több mint kétszeres növekedés, így érdemes kicsit jobban megismerni ezeket a hívatlan bélvendégeket.
Mi fán terem a galandféreg?
A galandférgek lapos testű, ízekre tagolt paraziták, amelyek képesek akár több méter hosszúra is megnőni – már ha épp egy emlős (mondjuk: te) bélcsatornájában élik kalandos életüket. Az emberek esetében a leggyakoribb fertőző fajok:
– Taenia saginata – marhahúsból szerezhető be, akár akciósan is, ha nyersen szereted a tatárt. Akár 10 méteresre is megnőhet.
– Taenia solium – sertéshúsos különlegességek mellé járhat, ha nincs rendesen átsütve. Általában 2–7 méter hosszú.
– Diphyllobothrium latum – édesvízi halakból jöhet, például nyers pontyból vagy sushi formájában. Akár 10 métert is elérhet, sőt egyes források szerint még ennél is hosszabb lehet.
– Echinococcus granulosus / multilocularis – ezek a különösen alattomos típusok a kutyák, rókák és egyéb ragadozók révén terjednek, és ún. hólyagférgességet (echinococcosis) okozhatnak. Ezek kifejlett formában csak néhány milliméteresek, de a szervekben kialakuló hólyagok akár több centisre is nőhetnek.
De hogyan kerül bármi is az emberbe?
A válasz egyszerű és kellemetlen: szájon át. A galandférgek petéi a fertőzött állatok ürülékével kerülnek a környezetbe, és ha ezek bejutnak az emberi szervezetbe – nyers hús, mosatlan zöldség, szennyezett víz vagy rosszul megmosott kéz által –, akkor megkezdődik a belső horrorfilm.
A Taenia-fajok például a vékonybélben telepednek meg, és ott növekednek, ízről ízre, akár egy bélrendszeri Lego.
Az Echinococcus fajok viszont trükkösebbek: nem nőnek hosszúra, hanem cisztákat képeznek a májban, tüdőben vagy más szervekben – mintha albérletbe költöznének, de úgy, hogy falat törnek és bútort is hoznak.
Milyen tünetek utalhatnak galandféregre?
A galandféreg-fertőzés gyakran hosszú ideig tünetmentes marad – a paraziták csendes lakótársak. De amikor már túl jól érzik magukat, ezek a jelek jelentkezhetnek:
– hasi fájdalom, teltségérzet
– fogyás (ez az egyetlen „előny”, de nem éri meg)
– hányinger, gyengeség
– étvágytalanság vagy éppen farkasétvágy
– viszketés a végbélnyílás körül
Echinococcus esetén akár komoly szervi tünetek is, például májmegnagyobbodás, légzési nehézség
A legbizarrabb: egyes galandférgek „ízei” (proglottisai) kilökődhetnek a széklettel – és ez néha látható is.
Diagnózis – vagyis hogyan derül ki?
A diagnózis sokszor véletlenül történik: egy rutin székletvizsgálat során, esetleg hasi panaszok kivizsgálásakor. Az Echinococcus okozta fertőzések sokkal trükkösebbek – ezek gyakran csak képalkotó vizsgálatokkal (ultrahang, CT) mutathatók ki, amikor már ciszták is kialakultak.
Kezelés: jöhet a féregtelenítés – emberi módra
A kezelés általában gyógyszeres: praziquantel vagy albendazol a sztárparazitairtók. A galandféreg ezektől olyan gyorsan és végérvényesen távozik, mint egy nem várt vendég, akinek megmutatták a kijáratot.
Az Echinococcus esetén viszont a kezelés bonyolultabb lehet – hosszú gyógyszeres kúra, sőt, akár műtét is szükséges, ha a ciszták veszélyes helyen vannak.
Megelőzés – avagy ne add meg az esélyt a galandnak
– Ne fogyassz nyers vagy nem kellően átsütött húst.
– Mosd meg alaposan a zöldséget, gyümölcsöt, különösen, ha házi komposzttal találkoztak.
– Ne igyál ellenőrizetlen forrásból származó vizet (erdőben, patakból, kútból).
– Rendszeresen moss kezet, különösen állatokkal való érintkezés után.
– Ne engedd, hogy a kutyád vagy macskád vadászatból „ajándékot” hozzon haza.
– Állatok féregtelenítése: ez nem csak az ő érdekük – hanem a tiéd is.
Amit érdemes megjegyezni
A galandférgek olyan lakótársak, akik nem kérnek bérleti díjat, de cserébe egészségügyi károkat hagyhatnak maguk után. Jó hír, hogy egy kis odafigyeléssel megelőzhetők, és ha már jelen vannak, jól kezelhetők.
Szóval legközelebb, amikor nyers húst látsz a tányérodon, jusson eszedbe: nem biztos, hogy egyedül vagy…
