Az elmúlt hetekben nagy visszhangot váltott ki a magyar sajtóban és a közvéleményben egy friss törvényjavaslat, amely az erdőgazdálkodás, azon belül is a tarvágás szabályainak módosítását célozza. Sokan attól tartanak, hogy a jogszabály – amelyet az Országgyűlés 2025. június 11-én már elfogadott és július 20-án lép hatályba – szélesebb körben és kevesebb korlátozással engedélyezné a tarvágás alkalmazását, ami súlyos környezeti következményekkel járhat. De mit is jelent pontosan a tarvágás? Miért vált ennyire érzékeny témává, és mit érdemes tudni a hazai gyakorlatról?
Mit jelent a tarvágás?
A tarvágás egy olyan erdőgazdálkodási módszer, amely során egy adott területről szinte az összes fát eltávolítják. A cél rendszerint az, hogy új erdő telepítése történjen, akár természetes újulattal, akár mesterséges ültetéssel. Ez a gyakorlat különösen a gyors növekedésű, ipari célokra termesztett fafajok – például akác vagy lucfenyő – esetében jellemző. Ugyanakkor természetközeli vagy őshonos erdőkben, illetve védett területeken rendkívül vitatott, hiszen komoly beavatkozást jelent az ökoszisztémába.
A tarvágás szerepe a magyar erdőgazdálkodásban
Magyarországon a tarvágás az 1960-as évektől kezdve elterjedt gyakorlat volt, különösen az állami tulajdonú erdőkben. Az utóbbi évtizedekben azonban a természetvédelmi szempontok és a fenntartható erdőkezelési irányelvek előtérbe kerülésével egyre inkább visszaszorult, különösen az őshonos fafajú vagy természetvédelmi oltalom alatt álló állományok esetében.
A jelenlegi erdőtörvény szigorúan szabályozza, hogy hol és milyen körülmények között lehet tarvágást alkalmazni. Az erdőtípus, a faállomány kora, az ökológiai érzékenység és az adott terület természetvédelmi státusza mind befolyásolják az engedélyezést.
A törvénymódosítás: lazítás vagy rugalmasság?
A friss törvényjavaslat – amelyet a kormány a klímaváltozás okozta károkra, például a szúkárok sújtotta fenyőállományok felszámolására hivatkozva terjesztett elő – többek között azt célozza, hogy egyes esetekben gyorsabbá váljon a fakitermelés engedélyezése. A szakhatósági engedélyezési eljárások egyszerűsítése, a környezetvédelmi szervek bevonásának csökkentése, illetve a „vészhelyzeti” tarvágás lehetőségének kiszélesítése azonban komoly aggodalmakat váltott ki természetvédelmi szervezetek körében.
A természetvédők attól tartanak, hogy a módosítás visszaélésekhez vezethet, különösen ott, ahol az ökológiai egyensúly amúgy is törékeny. A WWF Magyarország, a Magyar Természetvédők Szövetsége és több más civil szervezet nyílt levélben tiltakozott, hangsúlyozva: a jogszabály ahelyett, hogy elősegítené az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, éppen annak hatásait súlyosbíthatja.
Mi állhat a háttérben?
Bár a törvényalkotók hivatalos indoklásában a klímaváltozás és az egészségtelen erdőállományok felszámolása szerepel, a környezetvédelmi szakértők szerint valószínű, hogy a szándék összetettebb. A fakitermelésből származó bevétel – különösen állami erdőgazdaságok esetén – jelentős gazdasági tényező, különösen olyan időszakokban, amikor költségvetési megszorítások vagy energiafa iránti megnövekedett kereslet jellemző. Az sem zárható ki, hogy az új szabályozás rugalmasságát kihasználva bizonyos beruházások vagy infrastruktúra-fejlesztések előkészítésére is sor kerülhet.
Mindez felveti a kérdést: vajon nem tudják a döntéshozók, milyen következményekkel járhat egy túlzott mértékű tarvágás? A legtöbben tudják. Éppen ezért aggasztó, ha mégis a rövid távú gazdasági vagy adminisztratív szempontok kerekednek felül a hosszú távú ökológiai érdeken.
Mit jelent a tarvágás az erdeinkre és az ökoszisztémára nézve?
A tarvágás – különösen nagy területen – drasztikus változást idéz elő az erdei ökoszisztémában. A fák eltűnésével megszűnik az erdő mikroklímája, csökken a talaj nedvességtartalma, megnő az erózió veszélye, eltűnik az árnyékot nyújtó lombkorona, és számos állatfaj élőhelye megszűnik. A regeneráció évtizedeket vehet igénybe, és sosem garantált, hogy ugyanaz az élővilág tér vissza.
A biodiverzitás csökkenése, az invazív fajok megtelepedése és a vízháztartás megváltozása mind olyan következmények, amelyek hosszú távon a környező területeket is érinthetik. A tarvágás különösen káros lehet olyan régiókban, ahol a klímaváltozás már most is jelentős szárazodást okoz.
Hol alkalmazzák ma a tarvágást Magyarországon?
A tarvágás ma is előfordulhat bizonyos gazdasági rendeltetésű erdőkben, elsősorban síkvidéki akácosokban, fenyőültetvényekben vagy idegenhonos fafajokkal telepített állományok esetében. Azonban természetvédelmi területeken, őshonos lombos erdőkben, például gyertyános-tölgyesekben vagy bükkösökben, a tarvágás elvileg tilos vagy szigorúan korlátozott.
A Nemzeti Földügyi Központ (NFK) és az Országos Erdészeti Egyesület online térképes adatbázisokat és erdőterveket is elérhetővé tesz, amelyekből megtudható, mely térségekben terveznek fakitermelést. A helyi önkormányzatoknál vagy természetvédelmi hatóságoknál szintén érdeklődhetünk a közelgő erdészeti munkákról.
Mit tehetünk, ha ellenzünk egy tarvágást?
Ha egy tarvágás terve nyilvánosságra kerül, és aggályosnak tűnik, fontos első lépésként megbízható információt szerezni: pontosan hol, milyen erdőt érint a beavatkozás, és milyen indokkal történik? Ezek ismeretében lehetőség nyílik arra, hogy civil szervezethez forduljunk, helyi fórumokon szóvá tegyük az ügyet, vagy akár nyilvános figyelemfelhívással – például petícióval, sajtómegjelenéssel – próbáljunk hatást gyakorolni.
Jogorvoslati lehetőség is létezik, de a gyakorlatban ez nem könnyű út: sok esetben nehéz időben és elegendő információ birtokában fellépni, és a jogi eljárások hosszadalmasak lehetnek. Mégis, a civil összefogás és a nyilvánosság bevonása gyakran segíthet abban, hogy a döntéshozók átgondolják terveiket – különösen, ha védett vagy közösségi jelentőségű területről van szó.
Fontos, hogy a párbeszéd lehetőségét nyitva tartsuk, és ne ellenfélként kezeljük az erdőgazdálkodást végző szervezeteket – hiszen a közös cél a természeti értékek megőrzése lenne.
Megfelelőek-e a jelenlegi magyar erdőgazdálkodási gyakorlatok?
A magyar erdőgazdálkodás hosszú utat tett meg az elmúlt évtizedekben: egyre több helyen alkalmaznak szálalóvágást, fokozatos felújító vágást és más, természetkímélőbb módszereket. Ugyanakkor az állami erdőgazdaságok gazdasági nyomás alatt működnek, és a rövid távú bevételek előtérbe kerülése sokszor nehezíti a fenntartható szemlélet érvényesülését.
A természetvédelmi szempontok érvényesítése sokszor az engedélyező hatóságok hozzáállásán, szakértelmén és elhivatottságán múlik – és ezen a téren sajnos nagy különbségek tapasztalhatók az ország egyes régiói között.
Együtt az erdeinkért
Az erdők nem pusztán faállományt jelentenek: élőhelyek, vízszabályozók, klímaformálók, a lelki feltöltődés színterei. A tarvágás kérdését nem lehet pusztán gazdasági szempontok alapján megítélni – minden döntés hatással van közös jövőnkre. Fontos, hogy tájékozódjunk, kérdezzünk, és ha kell, cselekedjünk. Mert az erdő nem „valaki másé” – mindannyiunk felelőssége.
Felhasznált források:
- WWF Magyarország: https://wwf.hu
- Magyar Természetvédők Szövetsége: https://mtvsz.hu
- Nemzeti Földügyi Központ – Erdőtérkép: https://erdoterkep.nebih.gov.hu
- 1996. évi LIV. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról: https://njt.hu
- Országos Erdészeti Egyesület: https://oee.hu
- NAK (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara), 2025. június: https://www.nak.hu
A cikkben szereplő képek illusztrációk, nem Magyarországon készültek.
