Az imádkozó sáska sokáig olyan állatnak számított Magyarországon, amelyet szinte lehetetlen volt mással összetéveszteni. Jellegzetes háromszögletű fej, hatalmas fogólábak, merev, szinte földönkívüli tekintet – ha ilyet láttunk, nagyjából tudtuk, kivel van dolgunk.

Az utóbbi években azonban megjelent egy új szereplő. Ráadásul nagyobb, robusztusabb, és első pillantásra annyira hasonlít ismerős rokonára, hogy sok kertben észrevétlenül maradhat a különbség.

Már nem csak egy imádkozó sáskával találkozhatunk

Magyarország őshonos imádkozó sáskája a közönséges imádkozó sáska, Mantis religiosa. Meleg, napos élőhelyeken, gyepekben, kertekben, mezsgyéken és bokros területeken is felbukkanhat, késő nyáron és kora ősszel pedig a nagyra nőtt kifejlett példányokat különösen könnyű észrevenni.

Mellé érkezett az ázsiai eredetű óriás imádkozó sáska, Hierodula tenuidentata. Magyarországon 2019-ben dokumentálták először, majd több helyről is előkerült, és bizonyos területeken már szaporodó állományai is kialakultak. Ez nem azt jelenti, hogy minden nagynak tűnő sáska az új fajhoz tartozik. Egy termetes nőstény közönséges imádkozó sáska is tekintélyes méretű lehet, ezért pusztán a nagyság alapján nem érdemes ítélni.

A különbséget közelről könnyebb észrevenni

Az ázsiai faj rendszerint robusztusabb, vaskosabb benyomást kelt. A testfelépítés, a szárnyak aránya, a fogólábak és a test egyes mintázatai együttesen segíthetnek az elkülönítésben, de egy rossz szögből készült telefonos fotó alapján még szakértő számára sem mindig egyszerű a döntés.

A szín sem biztos támpont. Mindkét faj lehet zöldes vagy barnás, ezért a „zöld az egyik, barna a másik” típusú gyors szabályok félrevezetők.

Ha szokatlanul nagy példány kerül elénk, érdemes több képet készíteni róla oldalról, felülről és lehetőleg úgy is, hogy a fogólábai látszódjanak. Egy jó megfigyelési adat sokkal értékesebb, mint egy gyors találgatás.

Miért tud terjedni egy ázsiai sáska Európában?

Az új területek meghódításában több tényező segítheti. A melegebb városi környezet kedvezhet a túlélésének, miközben a növénykereskedelem és a közlekedés nagy távolságokra is eljuttathat petecsomókat vagy akár kifejlett állatokat.

Az imádkozó sáskák petéiket jellegzetes, habszerűen megszilárduló petetokba, úgynevezett oothekába zárják. Ezek növényi szárakon, ágakon és különféle tárgyakon is megbújhatnak, így észrevétlenül utazhatnak egyik helyről a másikra. A kifejlett állatok ráadásul maguk is képesek repülni. Ha egy populáció valahol megtelepedik és több egymást követő telet átvészel, onnan már természetes úton is továbbterjedhet.

Ragadozó érkezett a kertbe

Mindkét imádkozó sáska ragadozó. A fogólábakat villámgyorsan csapják össze, és szinte minden megfelelő méretű állatot megpróbálhatnak elkapni, ami elég közel kerül hozzájuk. Ez azt is jelenti, hogy nem válogatnak aszerint, mit nevezünk mi „hasznos” vagy „kártevő” rovarnak. Legyek, szöcskék és más rovarok mellett beporzók is zsákmányul eshetnek. A nagyobb idegenhonos ragadozó megjelenése ezért ökológiai szempontból is érdekes kérdéseket vet fel.

Legközelebb ne csak azt nézd, hogy „egy sáska”

Az imádkozó sáska továbbra is az egyik legkülönösebb állat, amellyel egy magyar kertben találkozhatunk. Csakhogy most már egy ilyen találkozás mögött egy második történet is rejtőzhet.

Ha szokatlanul nagy példány ül a levendulán, teraszkorláton vagy gyümölcsfán, érdemes néhány másodperccel tovább nézni. Lehet, hogy egy őshonos kertlakó figyel vissza ránk – de az is lehet, hogy éppen egy Európát meghódító ázsiai ragadozó egyik újabb állomását látjuk.