Ha két azonos fajhoz tartozó csörgőkígyóval találkoznánk ugyanabban a helyzetben, hajlamosak lennénk feltételezni, hogy nagyjából ugyanúgy reagálnának. Egy új vizsgálat azonban arra utal, hogy az egyes kígyók között meglepően tartós különbségek lehetnek abban, mennyire hajlamosak védekezően harapni, és még abban is, hogy egy-egy harapás során mennyi mérget használnak.
Az állati viselkedés kutatói az ilyen következetes egyéni különbségeket gyakran személyiségjegyeknek nevezik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a csörgőkígyónak emberi értelemben vett jelleme vagy temperamentuma lenne, hanem azt, hogy egy adott egyed újra és újra hasonló módon reagál ugyanarra a helyzetre.
Ugyanaz a kígyó háromszor kapta meg ugyanazt a próbát
A Loma Linda University kutatói 48 déli csendes-óceáni csörgőkígyót vizsgáltak. Az állatok között fiatalabb és felnőtt egyedek egyaránt voltak, és négy héten belül három alkalommal kerültek azonos, standardizált védekezési helyzetbe.
A kutatók nemcsak azt jegyezték fel, hogy az állat harapott-e. A harapás során kibocsátott méreg mennyiségét is megmérték, ami lehetővé tette, hogy ne egyszerűen agresszív és passzív kígyókat különítsenek el, hanem azt is megvizsgálják, mennyire következetes egy adott állat „méreghasználata”.
Az eredmények szerint jelentős egyéni különbségek voltak. Akadtak kígyók, amelyek mindhárom alkalommal haraptak, mások csak néhányszor, és olyanok is, amelyek egyik próbán sem választották ezt a védekezést.
A méreg drága fegyver
A kígyóméreg előállítása energiába kerül, ráadásul elsősorban zsákmányszerzésre szolgál. Egy védekező harapás során felhasznált nagy méregadag ezért olyan erőforrás, amelyet az állat később nem tud azonnal vadászatra használni. Ez magyarázhatja, hogy a mérges kígyók miért képesek részben szabályozni a harapáskor leadott méreg mennyiségét. Védekezéskor akár úgynevezett száraz harapás is történhet, amikor a fogak behatolnak, de kevés vagy semennyi méreg nem kerül a sebbe. A mostani vizsgálat arra utal, hogy a stratégia nemcsak a pillanatnyi helyzettől függhet. Magának az egyednek is lehet egy viszonylag következetes „stílusa”.
Van, aki rendszeresen bőkezűbb
A kutatók ismételhetőséget találtak a leadott méreg mennyiségében. Magyarán bizonyos kígyók többször is viszonylag nagyobb, mások következetesen kisebb mennyiséget használtak. Ez érdekes új szempontot ad a kígyómarások megértéséhez. Két hasonló méretű, azonos fajhoz tartozó kígyó harapása eltérő következményekkel járhat nemcsak azért, mert más körülmények között történik, hanem azért is, mert az egyik állat egyszerűen hajlamosabb nagyobb méregadagot felhasználni. Ebből természetesen nem következik, hogy egy vadon látott csörgőkígyóról meg lehetne állapítani, „barátságos” vagy „veszélyes” személyiségű-e. Minden mérges kígyót ugyanazzal az óvatossággal kell kezelni.
Mi értelme lehet az eltérő stratégiáknak?
Az egyik lehetséges magyarázat, hogy különböző körülmények között más-más stratégia lehet előnyös. Egy gyorsabban védekező kígyó könnyebben elriaszthatja a támadót, ugyanakkor gyakrabban pazarolhat értékes mérget.
Egy visszafogottabb egyed kevesebb energiát használhat fel védekezésre, viszont bizonyos helyzetekben nagyobb kockázatot vállalhat. Ha mindkét stratégia működőképes, az egyedek közötti különbségek hosszú távon is fennmaradhatnak a populációban. Az ilyen kutatások azért érdekesek, mert lassan lebontják azt az elképzelést, hogy egy állatfaj minden tagja ugyanannak a programnak a szinte tökéletes másolata.
A kígyó sem egyszerű automata
Állati személyiséget madaraknál, emlősöknél, halaknál, pókoknál és számos más állatnál is vizsgáltak már. A csörgőkígyók most ahhoz szolgáltatnak új példát, hogy a következetes egyéni különbségek még egy olyan alapvető védekezési eszköz használatában is megjelenhetnek, mint a méreg.
A tanulság azonban nem az, hogy némelyik csörgőkígyótól nem kell tartani. Sokkal inkább az, hogy amikor azt mondjuk, „a csörgőkígyó így viselkedik”, valójában egy faj átlagáról beszélünk. Az egyes állatok ennél jóval változatosabbak lehetnek. Van, amelyik inkább kivár, van, amelyik gyorsabban harap, és úgy tűnik, még abban sem teljesen egyformák, mennyit hajlandók feláldozni egyik legértékesebb fegyverükből.


















