Méhek lakták vagy bálványtartóként szolgáltak?
A Bükk hegység lábánál, Cserépváralja, Bogács, Demjén környékén kirándulva érdekes képződményekre bukkanhatunk. A bükkaljai riolittufa területen jelenleg 73 kaptárkövet ismerünk 471 fülkével, Kácstól Sirokig. Letűnt korok tanúi ezek a sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak.
Kisebbek és nagyobbak
A legnagyobb kaptárkövet Cserépváralja határában, a Mangó tetőnél találjuk. A déli oldala szabályos kúp, hozzávetőlegesen 12-13 méter magas és 25 fülke található benne. Nem mindegyik kaptárkő ilyen hatalmas, van, amelyik csonka oldalával, különös formájával, szépségével tűnik ki. A kaptárkövek számában, az alakzatok formájában és fülkékben leggazdagabb Szomolya község határa, de Eger környéke is bővelkedik a különös képződményekben.
A fülkék átlagosan 60 cm magasak, 30 cm körüli szélesek és 25-30 cm mélyek. Peremükön, több lelőhelyen – így például a noszvaji Pipis-hegyen is – körbefutó keret található, amelyekbe valószínű a fülke fedelét helyezték. A kaptárfülkék nagy százalékát süvegcukor alakú, méreteikben teljesen eltérő (1 m-től akár 15 m is lehet) tufa kúpokba vágták. kaptárköveknek.
Őrzik a titkot
A kaptárfülkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született. A téma első alapos kutatója az egri történész-régész pap, Bartalos Gyula szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték. A kőfülkék kifaragását eleinte a hun-magyarokhoz, később a keltákhoz, illetve a szkítákhoz kötötte. Klein Gáspár borsod megyei főlevéltáros viszont úgy gondolta, hogy a vakablakoknak bálványtartó, áldozat-bemutató rendeltetésük lehetett, és azokat honfoglalás-kori emlékeknek tartotta.
A nép körében máig a legelterjedtebb vélekedés a sziklaméhészeti rendeltetés. Ennek az elméletnek fő szószólója Saád Andor miskolci orvos volt, aki Korek József régésszel az 1960-as évek elején néhány ásatást is végzett kaptárkövek előterében. Bár a kutatások nem hoztak bizonyítékokat, a legtöbben ma is úgy vélik, hogy a kaptárkövek fülkéi a középkori erdei sziklaméhészet emlékei.
Kételkedésre ad okot, hogy a megközelíthetetlen helyre, sötét, hűvös sziklahasadékokba, vízmosások falába faragott, vagy keskeny, előrebukó fülkék nem igazán lehettek alkalmasnak méhészkedésre. Hallgatnak az írásos források is a sziklaméhészkedésről, ugyanakkor volt olyan fülke, amelyben méhviasz (lép) maradványokra bukkantak. A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg, csak annyi bizonyos, hogy a fülkék kifaragásának és használatának az ideje az őskor és a középkor közé, a népvándorlás korába illeszthető be.
Óvjuk ezt a hungarikumot!
Kevesen tudják, hogy ezek a fülkék a hungarikumok közé tartoznak. A bükkaljai kőkultúra magába foglalja a bükkaljai táj és az ott élő ember sajátos kapcsolatrendszerét, a kő mint (építő)anyag jelentőségét a tájgazdálkodásban, a kőfaragó mesterséget, s azon belül a népi szakrális kőfaragó művészetet, a bükkaljai barlanglakásokat, kőbújókat, borospincéket. Ennek a kőkultúrának a legősibb rétegét alkotó kaptárkövek nagy része természetvédelmi területen található.
Szabadon látogathatóak, nekünk pedig kötelességünk védeni, óvni őket, hogy ezt a természeti és kultúrtörténeti ritkaságot unokáink is láthassák.
További információ a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján található.
