A földrajzi elnevezések eredete nem mindig közismert.
Fotó: Maros, Wikipedia
Az első nyugati felfedező, aki a mai Új-Zélandra tette a lábát, egy holland ember volt, nevezetesen Abel Tasman. Amikor ő megérkezett az 1640-es években, úgy vélte, hogy a Dél-Amerikában szállt partra, egy Argentínához tartozó szigeten. A területet ezért Staten Landt-nak (állami földek) titulálta, és térképet is készített róla.
Kép: Teara
Nem sokkal ezután holland térképészek, Hendrik Brouwer és Joan Blaeu rájöttek, hogy a nagy sziget bizony nem a kontinens része, és Blaeu elnevezte a területet Új-Zélandnak (hollandul Nieuw Zeeland), Zéland (Zeeland) nyomán, ami Hollandia legnyugatibb tartománya volt. Zéland szintén szigetekből állt, neve pedig tengeri földet jelent hollandul.
Az angol James Cook három utazást is tett az 1770-es években Új-Zélandra. Az első útjának eredeti célja az volt, hogy megtekintse a Vénusz átvonulását a Csendes Óceán felől, de a legénységgel együtt eltévedtek, és végül a mai Új-Zélandra kerültek. Ez a terület meglehetősen ismeretlen volt a nyugati felfedezők előtt, mivel Tasman óta nem igen vetődtek arra hajók. Cook térképzete fel a partvidék legnagyobb részét, és neki köszönhetjük azt is, hogy az elnevezés angolos változata (New-Zealand) terjedt el a köztudatban.
Kép: Teara
