Templomokban, kerámiákon, népmesében is találkozhatunk vele.
A tulipán a népi művészetünk egyik legősibb és leggyakrabban alkalmazott motívuma. Kimondhatatlanul sok formája, változata van, már önmagában is egy kompozíció, ugyanakkor áttételes jelképként is él. A szakértők szerint elképzelhető, hogy a kelyhes virágmotívumokat, így a tulipánt is, Ázsiából hoztuk magunkkal, tehát keleti örökség.
Szirmai hasonlítanak a női test kontúrjához, ilyen esetben a nőiességet, termékenységet jelképezheti, de jelentheti a feltárulkozást, a befogadást is. A szív és a tulipán együttes előfordulása szerelmi üzenetet, kapcsolatot mond el, a tulipán a nőt, a megfordított szív a férfit ábrázolja. Tulipánokkal, más motívumokkal kiegészítve utalhatunk életkorokra, életkori sajátságokra, jellemekre, emberek közötti kapcsolatokra.
Varga Géza írástörténész szerint a tulipán az ősvallás égigérőfa-jelképe, amely nem élethű, hanem jelszerű. E régi emlékek nem a tulipán, hanem az égigérő fával (Tejúttal) azonos Isten jelképes ábrázolását célozták.
Kép: http://hirvivo.hupont.hu/
Hoppál Mihály szerint az ősi sziklarajzok, mezopotámiai széttárt lábú nőalakok stilizálódtak hosszú évszázadok alatt virággá. A tulipán belsejében lévő szirom a női nemi szerv ábrázolása. Tulipánábrázolással mindenhol találkozhatunk: bútorokon, munkaeszközökön (például sulykoló), fejfákon, edényeken. Jelentése mindenhol azonos. A tulipán különböző módosulatai a nőt kislány korától az élet minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig. A tulipán nagyon gyakran a szívvel együtt van ábrázolva.
A tulipán a nőiesség kifejezője. A virág tölcséres kelyhe az élet nedvét tartalmazza, és ezáltal gyakran az anyaméhre utal. Közép-Ázsiában a múlékony, de szenvedélyes szerelmet jelképezi. A magyar díszítőművészet az évezredek során valóságos képírássá fejlődött. Minden motívum jelentéstartalommal bír, olykor többszörös jelentéstartalommal is. Több száz formáját ismerjük, kifejezheti a nő társadalmi helyzetét, családi állapotát, életkorát, élethelyzetét. A ma született leány-gyermektől a haldokló öreg néniig minden életkornak megvan a maga tulipánformája!
A magyar történelmet és ornamentikát végigkísérték a tulipánábrázolások, bár van, ahol valójában palmetta, vagy liliom látható a kutatások szerint. Egyesek szerint már bizonyos hun leleteken megtalálható, így a honfoglalás korából származó szablya markolatán, szíjvégeken és ruhadíszeken. A Magyar Szent Korona Szent Tamás képének zománcos lemezén és a felső “Pantokrátor” két oldalán indavégi tulipánok fordulnak elő. A IX. századra keltezhető az Attila-kardjaként ismert szablyán – amely Álmosé vagy Árpádé lehetett – indavégi tulipánok láthatók.
A IX. századba nyúlhat vissza Ajtony címere, amelyen a hátsó lábain álló oroszlán mellső lábai közt piros tulipánt tart. A XII. századi esztergomi királyi kápolna oroszlános freskóján hármas osztatú indavégi tulipánok vannak az 1190-es évekből.
A Képes krónikában és III. Béla király címerében egyes vélemények szerint piros mezőben kék tulipánok figyelhetők meg. Kun László, IV. Béla és, II. Endre pénzein, valamint Károly Róbert és Nagy Lajos pénzein az Anjou-liliom szirmai között egyes vélekedések szerint tulipánok vehetők ki. Mátyás király és Beatrix címeres tányérján, majolikapoharán és kelyhén tulipános a szegély, és Mátyás király bibliájának bőrkötése borítójának mind a négy sarkában van tulipán.
A tulipán motívum megjelent ruhákon, például Brandenburgi Katalin 1626-1629 között készült díszruháján. Ott van a templomokban is, a gyönyörű a késő román stílusú csarodai templomban nemcsak a templombelsőben, hanem a külső homlokzaton is megőrződtek részletek az 1642-ben készült népies falfestésből, mely tulipán motívumokat is tartalmaz. A csengersimai román stílusú templom a XIII. században épült, a kazettás mennyezeten találhatóak nagyon gazdag növényi ábrázolások, így tulipánmotívum is. A messze földön híres tákosi református templom, a ”mezítlábas Notre Dame” festett fakazettás mennyezetén a vázákból virágok nőnek ki, amiket indák, szívek, tulipánok, levélkék vesznek körül.
Kép: http://eredomuhely.blogspot.hu/
Temetkezésnél az oszlopos fejfák és kopjafák állításánál, a faragott tulipán tetejű az asszony/leány halottat jelöli. A tulipános láda vagy tulipántos láda Magyarországon az asztalos készítésű menyasszonyi láda legáltalánosabb elnevezése; a 19. sz. első felében tűnt fel a Dunántúlon. A csipkeverő és hímző asszonyok kedvelt díszítő eleme, de a székelykapuk díszítésénél is szinte minden alkalommal feltűnik a tulipán.
A korondi fazekasság fő díszítő eleme a tulipán, mellyel a különböző színre festett kerámiáikat ékesítik. A tulipán az egyik jellegzetes motívuma a 17–18. század jellegzetes magyar barokk textilművészetének, az úrihímzésnek is. A népmesében is gyakran felbukkan ez a kedvelt motívum, gondoljunk csak Benedek Elek Az aranytulipán-jára, vagy a Rózsafiú és Tulipánleány című kalotaszegi népmesére.