Egy friss hír nyomán ismét reflektorfénybe került egy ritka, védett rovarfaj, a magyar tarsza, miután Budapest III. kerületének Mocsárosdűlő nevű részén lekaszálták a növényzetet egy olyan területen, ahol ez a különleges szöcskeféle él. Bár a pontos felelősség kérdése hosszadalmas jogi eljárás során tisztázódhat majd, az eset rávilágít egy sokkal általánosabb, országos jelentőségű problémára: hogyan bánunk természeti értékeinkkel és mennyire vagyunk tudatában ezek törékenységének?

Mi is az a magyar tarsza?

A magyar tarsza (Isophya costata) egy színpompás, zöld színű, röpképtelen szöcskefaj, amely kizárólag a Kárpát-medencében fordul elő, így igazi endemikus ritkaság, vagyis csak ezen a földrajzi területen fordul elő természetes módon. Leginkább nedves réteken, mocsaras, kaszálatlan területeken érzi jól magát, ahol a magas fűben zavartalanul élhet. Nevét különleges, ciripelésre emlékeztető hangjáról és a hímek jellegzetes szárnyrezegtető udvarlási szokásáról kapta. Mivel élőhelyeinek nagy része már eltűnt vagy veszélyeztetett, a faj fokozottan védett, természetvédelmi értéke kiemelkedő.

A magyar tarsza jelenlegi ismert állománya erősen széttöredezett és kevés helyre korlátozódik. Előfordul még néhány foltban az Északi-középhegység előterében, a Duna-Tisza közén, valamint a Körös-Maros közén. Az ismert populációk száma országosan csupán néhány tucat, ezek egy része pedig rendkívül sérülékeny. Mocsárosdűlő ebből a szempontból kiemelkedően fontos, hiszen a fővároson belül ez az egyik utolsó menedéke ennek a fajnak, így a helyi állomány megőrzése kulcsfontosságú a faj túléléséhez Magyarországon.

Mocsárosdűlő élővilága – egy rejtett természeti kincs

A Mocsárosdűlő nemcsak a magyar tarsza otthona, hanem számos más védett vagy ritka fajé is. A terület mozaikos szerkezetű: mocsaras részek, nádasok, magassásosok, nyílt vizes foltok és rétek váltják egymást. A növényvilágban megtalálható többek között a mocsári kosbor (Anacamptis palustris), a buglyos szegfű (Dianthus superbus) és a réti iszalag (Clematis integrifolia).

A madárvilág is rendkívül gazdag: költ a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), gyakran megfigyelhető itt a barna rétihéja (Circus aeruginosus) is. A hüllők közül a vízisikló (Natrix natrix), az emlősök közül pedig az erdei egér (Apodemus sylvaticus) és a mezei nyúl (Lepus europaeus) képviselői is megtalálhatók.

Külön figyelmet érdemel a terület kétéltűfaunája is: előfordul a vöröshasú unka (Bombina bombina), a barna varangy (Bufo bufo), a zöld levelibéka (Hyla arborea), valamint a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), amely fokozottan védett faj. Ezek a kétéltűek a sekély, időszakos vízállásokra támaszkodnak, melyek megszűnése a szaporodásukat is ellehetetlenítheti.

Ez az ökológiai sokféleség teszi a területet különösen értékessé és érzékennyé.

Mi történt Mocsárosdűlőn?

A Mocsárosdűlő Budapest egyik utolsó nagyobb összefüggő természetes, vizes élőhelye, amely otthont ad sok ritka növény- és állatfajnak. Az elmúlt napokban innen érkezett a hír, hogy a terület egy részét – feltehetően engedély nélkül – lekaszálták, jelentős károkat okozva a természetes vegetációban és az ott élő rovarpopulációkban, köztük a magyar tarszában is. Bár egyelőre nem világos, hogy ki a felelős, és hogy pontosan milyen szándékkal történt a beavatkozás, az biztos, hogy az ügy vizsgálata megkezdődött és várhatóan hosszas jogi procedúra elé nézünk.

Milyen károk keletkeztek az ökoszisztémában?

A kaszálással elpusztult a növényzet, amely nemcsak a magyar tarsza, hanem más rovarok, madarak és kisemlősök élőhelye is volt. Az ilyen természetkárosítás felborítja a helyi ökológiai egyensúlyt, csökkenti a biodiverzitást és visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Az évnek ebben a szakaszában a kaszálás különösen káros, hiszen éppen a szaporodási időszak zajlik – sok egyed pusztulhatott el tojásként, lárvaként vagy akár kifejlett állapotban is.

Hogyan lehet helyrehozni a károkat?

A természet regenerációs képessége meglepő lehet, de csak akkor, ha ehhez megfelelő körülményeket biztosítunk. A lekaszált terület újbóli benépesülése csak úgy történhet meg, ha nem bolygatják tovább, és ha lehetőség nyílik a vegetáció természetes visszanövésére. Emellett kiemelten fontos a célzott természetvédelmi beavatkozás: például őshonos növények visszatelepítése, a vízháztartás helyreállítása, vagy épp a fajok monitorozása. A helyi civil természetvédelmi szervezetek és kutatók közreműködése ebben kulcsszerepet játszhat.

Felismerni és megelőzni – mit tehetnek az önkormányzatok?

A hasonló esetek megelőzése érdekében a helyi önkormányzatoknak nemcsak jogi, hanem természetvédelmi szempontból is előrelátónak kell lenniük. A védett területek kezelési terveinek nyilvánossá tétele, a lakosság tájékoztatása és az élőhelyek térképezése mind hozzájárulhat ahhoz, hogy ne történjen hasonló eset. A megfelelően karbantartott, de természetes módon kezelt zöldfelületek nemcsak a fajvédelem szempontjából értékesek, hanem a környéken élők számára is egészségesebb, élhetőbb környezetet biztosítanak: tisztább levegőt, több árnyékot, zajcsökkentést és lehetőséget a kikapcsolódásra.

Mit tehet a lakosság?

Ha valaki gyanús tevékenységet észlel védett területen, érdemes azonnal jeleznie azt valamelyik illetékes szervnek. A bejelentés történhet a területileg illetékes önkormányzatnál, a Nemzeti Park Igazgatóságoknál vagy a természetvédelmi hatóságoknál. A civilek figyelme és aktivitása sokszor kulcsfontosságú lehet abban, hogy a károkozás még időben megállítható legyen.

További információk és elérhetőségek

Bővebb információ a magyar tarszáról a Wikipédián.