Kevés növény vált ki akkora indulatokat Magyarországon, mint a parlagfű (Ambrosia elatior). Az allergiások millióinak okoz hetekig tartó szenvedést, ugyanakkor időről időre felbukkan a hír: a parlagfűből készült tea vagy kivonat valójában jót tesz, sőt még az allergiát is elmulasztja. Vajon honnan ered ez a furcsa ellentmondás, és mi igaz belőle?
Honnan ered a „parlagfű tea gyógyítja allergiát” mítosza?
Az emberek szeretik egyszerű megoldásokkal kezelni a problémákat. A „méregből gyógyszer” gondolat sokaknál vonzó, ezért terjedhetett el, hogy a parlagfű tea segíthet az allergia ellen. A valóság azonban az, hogy nincs egyetlen olyan megbízható klinikai vizsgálat sem, amely igazolta volna, hogy a parlagfű tea vagy kivonat enyhítené az allergiás tüneteket.
A parlagfű tea veszélyei
A parlagfű pollenje az egyik legerősebb allergén. A belőle készített főzet a szervezetbe juttatja a növény fehérjéit, amelyek ugyanazt az immunreakciót válthatják ki, mint a pollen belélegzése. Ez különösen veszélyes lehet azoknak, akik már érzékenyek rá: nemhogy nem gyógyít, de súlyosbíthatja a tüneteket. Ráadásul a növény egyéb összetevőiről kevés vizsgálat készült, így a mellékhatások ismeretlenek.
Mit mutattak a patkánykísérletek?
Egy magyar kutatócsoport patkányokon vizsgálta a parlagfű (Ambrosia elatior) hatásait. A kísérlet során kiderült, hogy hosszabb távú fogyasztása több szerv működésére is káros hatással volt: májenzim-értékek változtak, a máj tömege csökkent, a vér karbamidszintje emelkedett. Mindez arra utal, hogy a parlagfű nemhogy nem biztonságos gyógynövény, hanem kifejezetten toxikus lehet.
„Méhlegelő” vagy tévhit?
Gyakran hallani, hogy „ne irtsuk a parlagfüvet, mert a méheknek szükségük van rá”. Ez félreértés. A parlagfű nem nektártermelő növény, vagyis a méhek számára nem jelent igazi táplálékforrást. Előfordulhat, hogy pollenjét összegyűjtik, de ez inkább kényszermegoldás számukra. A méhészek számára a parlagfű jelenléte inkább hátrány, mert a méz minőségét rontja.
Őshonos gyógynövény lenne? Nem!
Sokan hiszik, hogy a parlagfű ősi, magyar gyógynövény, amelyet csak elfelejtettünk használni. A valóságban Észak-Amerikából került Európába a 19. században, és inváziós fajként terjedt el. Nem tartozik a hagyományos magyar népi gyógyászat részei közé, így a köré épült gyógyhatás inkább modern legenda.
A kaszálás csapdája
Sokan gondolják, hogy egyetlen kaszálással megszabadulhatunk a parlagfűtől. Sajnos ez sem igaz: a növény rendkívül szívós, és ha nem gyökerestől távolítják el, gyorsan újrahajt. Ráadásul kaszálás után is képes virágot hozni, ha rossz időben végzik a műveletet. Hatékony védekezéshez rendszeres és szakszerű irtás szükséges.
Miért hiszünk mégis benne?
A tévhitek az egyszerű megoldások ígéretéből fakadnak, és az interneten gyorsan terjednek. A „parlagfű tea gyógyítja az allergiát” jól hangzik, de a valóságban éppen az ellenkező hatást válthatja ki.
Mit mond a tudomány?
A bizonyított tény az, hogy a parlagfű pollenje súlyos allergiás reakciókat vált ki, és a növény inváziós fajként komoly gazdasági és egészségügyi kárt okoz. Gyógyhatását sem a népi, sem a modern gyógyászat nem igazolta. Ellenkezőleg: a kísérletek inkább toxikus hatásokat jeleznek.
Mítoszok helyett bizonyítékok
A parlagfű nem csodanövény, nem méhbarát megoldás és nem ősi gyógyszer. A feladat továbbra is az, hogy hatékonyan védekezzünk ellene, csökkentsük a pollen mennyiségét, és így enyhítsük az allergiások szenvedését. A legendák helyett érdemes a bizonyítékokon alapuló tudományos tényekre hagyatkozni.
Hivatkozások
Kiss, T., Szabó, A., Oszlánczi, G., Lukács, A., Tímár, Z., Tiszlavicz, L., & Csupor, D. (2017). Repeated-dose toxicity of common ragweed on rats: a study with Ambrosia elatior herba puree. PLOS ONE. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28472131/
Ember, I., & Járai-Komlódi, M. (2009). Parlagfű, a modern kor pestise. Magyar Tudomány, 170(8), 954–963.
Smith, M., Cecchi, L., Skjøth, C. A., Karrer, G., & Šikoparija, B. (2013). Common ragweed: a threat to environmental health in Europe. Environment International, 61, 115–126. https://doi.org/10.1016/j.envint.2013.08.005
