Egyedül a déli féltekén.
A távoli Campbell-szigeten, Új-Zéland partjaitól 600 km-re délre egy magányos szitka luc nő. A világ legmagányosabb fájának legközelebbi szomszédja 220 km-re az Auckland-szigeteken él, míg saját fajtársához a másik féltekéig kell utazni. Hogy kerülhetett ez az egyetlen példány erre a zord vidékre?
A lakatlan Campbell-szigeten erőteljes nyugati szelek fújnak, amelyek nem engedik, hogy pár méternél magasabbra nőjjön a növényzet. Az időjárás nem mondható kellemesnek, a hőmérséklet csak ritkán megy 10°C fölé. Minden nap felhős és legtöbbször esik is. Csupán 40 esőmentes nap adatik és alig 600 órát süt évente a nap, vagyis naponta kevesebb mint 2 órát.
A szitka luc sehol máshol nem nő ebben a régióban, sőt a déli féltekén sem találjuk meg.
Kizárólag egy keskeny övben őshonos Észak-Amerika nyugati partvidékén. A vélekedés szerint a fát Lord Ranfurly ültette, aki Új-Zéland kormányzója volt 1897 és 1904 között. A fenyőt akkor ültette, amikor a környező szigeteket járta be egy expedíció során, hogy madarakat gyűjtsön a British Múzeum számára, 1901 és 1907 között.
Noha a fa túlélt, a hideg, nedves éghaljaton nem indult igazán burjánzásnak. Alig 10 méter magas, miközben eredeti élőhelyén akár a 60 métert is elérheti.
Nem hoz tobozt, mintha megragadt volna egy állandó fiatal állapotban.
Az óceáni éghajlatnak köszönhetően a fa csak visszafogottan növekszik. Másrészt a törzsét is megsértette egy, a területen dolgozó meteorológiai csapat 1958-ban. Mivel közel s távol nem nő itt fa, ezt a fenyőt nevezték ki karácsonyfájuknak.
Forrás: www.amusingplanet.com
A kiemelt kép illusztráció.
