Komoly kérdés.
Pisilni márpedig kell, akkor is, ha az ember épp turista Párizsban vagy bárhol a nagyvilágban. Alapvető szükséglet (és jog), alighanem mindenki ismeri azt az érzést, amikor a városnézést teszi tönkre, hogy nem találunk nyilvános illemhelyet.
Nagyjából egy évvel ezelőtt mi is hírt adtunk azokról az új öko-piszoárokról, amelyeket Párizsban állítottak fel, abban reménykedve, hogy megoldják a kisdolog kérdését.
A mini kertre vagy virágládára emlékeztető szerkezet valójában egy tartály, amelynek teteje növényekkel borított. Az Uritrottoir névre hallgató berendezés belseje vízmentes, graffiti-biztos, szalmával, faszeletekkel és fűrészporral tömött, ezek megkötik a vizeletet és közömbösítik a kellemetlen szagokat.
Két dobozt helyeztek el Gare de Lyon-on kívül, amely Franciaország harmadik legforgalmasabb vasútállomása. Most, 18 hónappal később úgy tűnik, hogy az edények nem egészen úgy működtek, ahogy tervezték. A berendezések nagyon forgalmas helyre kerültek, ahol mindenki láthatta, amikor valaki éppen használta őket – ez természetesen sokakat zavart, felháborított, és a férfiak sem érezték túl kényelmesen magukat használat közben.
A hatóságok nem akarták nagyon elrejteni sem őket, mert a túl zárt, privát terület teret adhat a droghasználatnak, nyilvános szexnek is. Ugyanakkor így, hogy nagyon szem előtt vannak, épen az intimitás, a kényelem sérül.
Sajnos a növények sem úgy néztek ki egy idő után, mint a képeken – a szennyezett levegő, a kosz, a cigarettacsikkek és műanyag flakonok bizony nem tettek jót nekik.
A berendezést háromhetente tisztítani kell és cserélni a belsejét, de úgy tűnik, ez a valóságban kevés.
A problémát tehát nem sikerült kezelni. Pedig égető a gond: azok, akik gyakrabban járnak pisilni, maguk is tudják, hogy mennyire fontos lenne ezt orvosolni. Az idősebbek nem tudnak kilométereket gyalogolni egy nyilvános WC-ért, hasonlóképpen az állapotos nők, akiknek egyszerűen többet kell a WC-re járniuk, mint az átlagnak. A hatóságok sietnek leszögezni, hogy a nyilvános WC-k nyitása több száz milliós költség lenne, ezért nem lehet mindenhol publikus illemhelyeket létrehozni. Ez persze felveti a kérdést, hogy amikor a turisták súlyos összegeket hagynak a belépőkért, szállásért, étkezésért egy-egy területen, miért nem kapnak vissza cserébe megfelelő ellátottságot, alapvető infrastruktúrát. Miközben van pénz parkolóházakat, bevásárlóközpontokat, annyi minden mást építeni…
Komolytalannak tűnő téma, de valójában nagyon is komoly: azokban a városokban, ahol évente több millió turista fordul meg, ideje lenne végre megoldani ezt a kérdést.
Forrás: www.treehugger.com
