Egy táj első pillantásra sokszor nyugodtnak és változatlannak tűnik. Erdő, rét, árokpart, folyópart, bokorsáv, nádas – mintha mindennek meglenne a
Tavasszal a kertek, udvarok és erkélyek hirtelen hangosabbak lesznek. Megjön a feketerigó hajnalban, csattog a cinege, civakodik a veréb, a
A gombák világa eleve hajlamos arra, hogy időről időre ráijesszen az emberre. Már épp kezdenénk azt hinni, hogy nagyjából értjük,
Van valami különösen kijózanító abban, amikor az ember rájön: a természetben a „családi összetartás” fogalma nem mindig úgy működik, ahogy
Van az a pillanat, amikor az ember ránéz egy hídra, és azt mondja: „szép-szép, de ezen kívül mit tud?” Aztán
Van az a családi utazás, amely már az első húsz percben két táborra osztja az autót. Elöl ülnek azok, akik
Hollókő. Egy falu, ami elsőre csak egy pontnak tűnhet a Cserhát lankái között. Mégis: 1987-ben ez a parányi település bekerült
A Föld nap mint nap forog – olyan megbízhatóan, hogy talán eszünkbe sem jut, milyen lenne az élet, ha ez
1838. március 13-án Pest nem egyszerűen elázott. Pestet gyakorlatilag letérdeltette a Duna. Amit ma egy látványos, drámai árvízi fotósorozatként néznénk
A péntek 13-a évszázadok óta kísértette az emberi képzeletet, és máig sokan hisznek abban, hogy ez a nap különösen szerencsétlen.