Az alakváltótól a mosolygó arcúig.

Új-Guinea Grönland mögött a bolygónk második legnagyobb szigete, de madárvilágát tekintve minden más területnél különlegesebb. Az új-guineai paradicsommadarakat a természetfilmeseken, fotósokon és elszánt tudósokon kívül csak nagyon kevesen láthatják a saját környezetükben. Alfred Russell Wallace volt az első európai felfedező, aki megfigyelte a madarak bizarr udvarlási viselkedését és színpompás tollazatát.

A paradicsommadarak közé több mint 40 fajt sorolunk, ezek Új-Guinea erdeiben és hegyvidékén, valamint néhány közeli szigeten és észak-kelet Ausztráliában élnek.

A paradicsommadarak vélhetően egyetlen ausztrál őstől származnak, aki a varjúfélék családjába tartozhatott, azonban Új-Guinea komplex földrajza olyan drámaian megváltozott az évmilliók alatt, hogy elszigetelődtek populációk és hihetetlen változatosság alakult ki az egyes  csoportok között.

Napjainkban paradicsommadarak mindenféle színben, formában és méretben léteznek, jellemző rájuk a nagyfokú szexuális dimorfizmus is. A hímek rendkívül díszes tollazatot mutatnak a nőstények lenyűgözésére, míg a nőstények, akiknek kizárólagos feladata az utódok felnevelése, sokkal unalmasabb, jobban rejtőzködő külsőt viselnek. A hímek inkább agglegény életmódot folytatnak, az idejük és energiájuk nagy részét a párosodásra fordítják, annyi nősténnyel párosodnak, amennyivel csak tudnak.

Egyes fajok például egy helyen gyülekeznek a lombkoronában, mielőtt hangosan rázni kezdenék a tollazatukat annak érdekében, hogy a nőstény nézők figyelmét magukra vonják. Ezzel szemben a Parotia család tagjai magasszintű rituális táncokat mutatnak be szólóban egy személyes részen belül az erdő talaján.

Az alakváltók hímjei egészen drasztikusan képesek igény szerint megjelenésüket változtatni. Más fajok különleges függelékekkel bűvölnek és csábítanak. A sárgarojtos paradicsommadár például 12 drótvégű tollal piszkálja és fésüli a nőstényt, míg a fátyolos paradicsommadár két merev, antennaszerű képlettel rendelkezik.

A pompás paradicsommadár tojásdad alakú legyezőre formája a szárnyait, a szélesfarkú paradicsombanka pedig hosszú, üstökösszerű alakot ölt. A nyertes alighanem a galléros paradicsommadár, amelynek hímje a tollaiból egy széles, ovális korongot képez, amelyben egy mosolygó arc látható.

A paradicsommadarak elsősorban gyümölcsöt esznek, ami bőségesen rendelkezésre áll az erdőkben. Új-Guineában hiányoznak az emlős ragadozók, az erszényesek elsősorban rovarokkal táplálkoznak, a hárpia a csúcsragadozó, emiatt a paradicsommadarak nem élnek olyan fenyegetettségben, mint más trópusi erdők lakói.

Nem egyszerű paradicsommadarat megfigyelni, számos faj rendkívül ritka, ezért a laikusoknak inkább egy szervezett túrán való részvételt ajánlják.

Forrás: www.discoverwildlife.com