Profi mimikri.
Délkelet-Ázsia erdeiben él a Tarkalepkefélék családjába tartozó, különleges Kallima inachus, a természet egyik csodája, az álcázás nagymestere. Az első pillantásra jelentéktelennek tűnő pillangó általában az aljnövényzetben, a patakok mentén repked, ahol a fák nedvét, pocsolyák vizét, érett gyümölcsöket szívogatva táplálkozik .
Ha egy madár kergeti őket és veszélyben érzik magukat, szabálytalanul kezdenek repkedni, majd hirtelen lehullanak egy levélre és csukott szemmel, mozdulatlanul várakoznak. Ily módon a madarak képtelenek rájuk bukkanni. Ebben a helyzetben a lepke ugyanis pontosan úgy fest, mint egy száraz falevél, tökéletesen álcázza magát a természetes ellenségei elől. A hasonlóság annyira megtévesztő, hogy még a levél erezetének mintáját is képes utánozni.
Amikor összecsukja a szárnyait, csak azok alsó része látszik, szabálytalan mintázata bézs, barna, sárga, fekete árnyalatban tündököl. Még fehér foltok és fekete pöttyök is borítják, amik penészre vagy zuzmóra emlékeztetnek, ami oly gyakori a trópusi leveleken. A hátsó szárnyon lévő sarkantyúszerű képlet a levél szárára hasonlít, a szögletes forma pedig tovább erősíti a mimikrit.
Évente 2 nemzedéke fejlődik, egy az esős évszakban és egy a száraz időszakban. Az esős évszakban kisebbek a lepkék, de intenzívebb a színük. A nőstények valamivel nagyobbak, mint a hímek.
A különleges lepkéket megtalálhatjuk Indiában, a Himalája alacsonyabban fekvő területein, Nepálban, Bhutánban, Bangladesben, Mianmarban, Kína déli részén, Thaiföldön, Laoszban, Japánban, Tajvanon és Vietnámban. Újabban néhány fajt Pakisztánban is feljegyeztek.
A pillangók általában 1800 tengerszint feletti magasság alatt élnek, de néhány kutató egészen 2400 méterig észlelte a jelenlétüket a heves esőzésekkel tarkított hegyvidékeken. A lepkék a napos területeket kedvelik, napközben többnyire tuskókon vagy leveleken sütkéreznek, félig nyitott szárnnyal és teljesen észrevétlenek maradnak addig, amíg meg nem zavarjuk őket.
Forrás: www.amusingplanet.com
