Közösségi gyomor.

A méz előállítását kizárólag a méhekhez kötjük, pedig nem ők az egyetlen rovarok, akik képesek rá. Hasonlóan sűrű, édes, aranyszínű folyadékot termelnek egyes poszméh- és darázsfajok is.

A legszokatlanabb méz viszont a mézgyűjtő hangyáktól származik, vagyis azoktól a hangyafajoktól, amelyek étrendjének meghatározó részét alkotja a különféle félfedelesszárnyúak által előállított mézharmat.

A mézgyűjtő hangyáknak több csoportjuk létezik, a szoros értelemben vett mézgyűjtő hangyák közé tartozik a mézgyűjtő lóhangya (Camponotus inflatus). Esetükben a mézharmat már nemcsak közvetlen energiaforrás, de raktározott táplálék is.

Ennek érdekében a dolgozóknak egy speciális kasztja alakul ki, akik kizárólag a mézharmat raktározására szakosodtak. Az ő „közösségi gyomruk” az eredeti méret sokszorosára megnőhet, miközben a kolónia tagjai folyamatosan mézharmattal etetik ezeket a élő mézesbödönöket. Egy ponton akkorára nő a hasuk, hogy már mozogni sem tudnak, csak lógnak lefelé a  földalatti éléskamra mennyezetéről. Így csüngve várják az előemésztett mézharmattal megtöltött, mozgás- és munkaképtelen dolgozók azt az időt, amikor a borostyánszínű táplálékot vissza kell öklendezniük, mert a kolónia tagjainak fenntartásához szükséges.

A legtöbb mézhangyát a száraz, sivatagi vagy félszáraz régiókban találjuk Ausztráliában, az USA-ban, Mexikóban és Afrikában. Ezeken a területek a táplálékforrások szűkösek, így a méz begyűjtése és tárolása vélhetően a zord körülményekhez való alkalmazkodás eredménye.

A mézhangyák annyira értékesek, hogy előfordul, hogy ez másik hangyakolónia megtámadja és elrabolja őket.

Ausztráliában a bennszülött abók szintén nagy becsben tartják a rovarokat és körbeássák a talajt, hogy rájuk találjanak. 1990-ben maga David Attenborough is bemutatta őket egy dokumentumfilmben és egy hangyát is betett a szájába.

Egy tanulmány szerint a hangyák méze első ránézésre nagyon hasonló a méhek által készített mézhez, de az előbbi kevésbé viszkózus és nem is annyira édes, mint amihez mi szokva vagyunk és van egy savanykás mellékíze is. A másik lényeges különbség, hogy a hangyamézben több glükóz van, mint fruktóz, de az antioxidáns tartalma ugyanolyan magas.

Forrás: www.odditycentral.com