Állítólag olyan illata van, mint a frissen sütött mézeskalácsnak.
Gyöngyfüzér vagy zöldborsólevelű szenéció (Senecio rowleyanus) a neve annak a különös külsejű pozsgásnak, aminek vékony, lelógó hajtásain fejlődő levelei borsószemekre vagy gömböcskékre hasonlítanak, és tömött fürtöt alkotnak.
Kisgyerekes háznál ne tartsuk, mert a bogyók mérgezőek, és a gyerekeket biztosan hívogatják bájos alakjukkal. Tavasszal jelennek meg kefére hasonlító, fehér virágai, szegfűszegre, vaníliára, fahéjra emlékeztető illattal.
A Délnyugat-Afrikából származó növény húsos leveleiben vizet raktároz. Jó vízvezető-képességű talajba ültessük. Magas hőmérsékletet és sok fényt igényel, ezért meleg, világos, napos helyre tegyük, lehetőleg déli vagy nyugati fekvésű ablak közelébe. Páraigénye alacsony, nem kell külön párásítanunk. Ügyeljünk arra, hogy a tűző napot kerüljük, mert könnyen megégetheti a növény levelét.
Öntözzük rendszeresen, de hagyjuk, hogy a földje kicsit kiszáradjon a két locsolás között. Tápoldatozni évente kétszer elegendő (tavasszal és ősszel), szukkulensek, pozsgások számára ajánlott oldattal.
Melegigénye miatt (télen is 12-15°C-os hőmérséklet lenne az optimális) leginkább szobanövényként tarthatjuk. Nyáron azonban helyet kaphat a balkonon, teraszon is! Szabadtéren is mutatós, elegáns növény lehet függőkosárban magában, vagy más pozsgásokkal társítva.
Fotó: Debra Lee Baldwin/Pinterest
Fotó: Save On Crafts/Pinterest
Fotó: Pinterest
Hajtásdugvánnyal történő szaporításával magunk is megpróbálkozhatunk.
