Rozsdás temető.
Portugáliában, a Barril Beach homokdűnéi mögött több mint 200 rozsdás horgony vár sorsára. A Cemitério das Âncoras (Horgonytemető) egy ikonikus hely Algarve partmenti vidékén. Ez nem egy véletlenszerűen kialakult gyűjtemény, ahol az öreg hajók elhagyták a horgonyaikat, hanem emlékműve egy többszáz éves múltra visszatekintő, tradicionális kereskedelemnek.
1964-ben a helyi közösség elhatározta, hogy emléket állít a hagymányos kékúszójú tonhal halászat megszűnésének, azokkal a horgonyokkal, amelyek valamikor az armações néven ismert halászat gerincét alkották.
A karókkal, bójákkal, kábelekkel és horgonyokkal megtámasztott, függőleges hálókból álló armações csatornákat, kamrákat, sorompókat létrehozva óriási szerepet játszott a kékúszójú tonhal befogásában. Több mint 80 halásznak és családjának megélhetése függött ettől a tevékenységtől.
1964-re az armações-szel történő halászat fenntarthatatlanná vált. A helyiek felhagyták a régi létesítményeiket, a több száz horgonyt belepte a homok. Az egykori halászati hálózat megszűnt, a hely horgonytemetőként vált ismertté. A rozsdás vasak azóta is ott vannak, szimbolikus emlékeként a tradicionális kékúszójú tonhal halászatának.
2016-ban Joana Madeira Rebelo doktorandusz hallgató mérte fel és dokumentálta a állományt, amely 248 különböző állapotú horgonyból áll.
Rebelo szerint, a horgonyok erősen rozsdásak, néhány közülük rendkívül törékeny is, és fennáll a veszélye annak, hogy szétesnek. Mások viszont megtartják szerkezeti egységüket, ezeket meg lehet óvni. Vizsgálatai szerint a vasmacskák tönkremenetelének fő oka a klór, amely behatol a horgonyba és megbontja a vasat.
Az ipari halászat térnyerése súlyosan kimerítette a tonhalállományt. Napjainkban már alig akad kékúszójú tonhal itt a tenger mentén. A horgonyokhoz hasonlóan a partmenti ősi kunyhókat is csupán turista-látványosságként használják.
Forrás: www.odditycentral.com
