Előidézett nemváltás.

A Sacculina carcini egy gyökérfejű rák, viszonylag gyakori faj, amely nem csak hozzákötődik a különféle rákfajokhoz, de erősen kasztrálja is a hímeket, képes azok nemét is megváltoztatni, hogy nőstényként több petéjét nevelgessék.

A legtöbb gyökérfejű rák úgy éli le az életét, hogy vízalatti sziklákhoz vagy hajófenékhez tapad és a vizet szűri, abból nyerve a táplálékát. A Sacculina carcini azonban parazitává fejlődött, amely gyanútlan rákokat keres, általában nála sokkal nagyobb tarisznyarákokat, majd a mikroszkopikus méretű lárva a rák legsérülékenyebb részéhez kötődve, a szőrök alapjának membránjánál injektál be egy parányi „pacát” a véráramba.

Ez a paca aztán parazitává fejlődik, a gazdát használja a maga védelmére és szaporodására, sőt még annak nemét is megváltoztatja azért, hogy elérje a saját céljait.

Kívülről nézve a Sacculina carcini úgy fest, mint egy fehér petezsák, amely a rák testéhez tapad, de a valóságban ez csupán egy parazita. Az érett élősködő a gazda testében gyökérszerű indarendszert fejleszt, ami szétterjed. Ezeken a fonalakon keresztül a parazita tápanyaghoz jut, hozzákapcsolja magát a rák idegrendszeréhez, kontrollálva annak viselkedését.

Amikor a rák fertőződik, számtalan fizikai átalakuláson megy keresztül, amelyek végül nemváltásban összegződnek.

Mind a hím, mind a nőstény rákok képtelenek továbbra is vedleni, ami megakadályozza őket abban, hogy regenerálják az elvesztett végtagjaikat és azt okozza, hogy a hímek elvesztik ivarmirigyeiket és petetermelő szöveteket fejlesztenek. Feminin karakterek is kialakulnak, beleértve a hasüreg kiszélesedését.

Mind a nőstény, mind a hím gazda tudtán kívül hordozza a Sacculina petéit a hasi részhez kapcsolódó tasakban egész addig, míg azok ki nem szabadulnak. A petéket hím lárvák termékenyítik meg, amely egy póruson keresztül jutnak be a tasakba és amikor a peték készen állnak a kiszabadulásra, a rák felmászik egy sziklára, körbeszórva azokat, így megújítva a ciklust.

Érdekes módon a nőstény rákok ugyanúgy gondozzák a parazita petéit, mint a sajátjukat, de a hímek ezt a gondoskodó, anyáskodó jellemzőt csak a kasztrálás után fejlesztik ki magukban. Ha laboratóriumi kísérletek során eltávolítják a belső élősködőt, a nőstények regenerálják a peteszöveteiket, de hímeknél tartósnak bizonyul a nemváltás, ők is petefészkeket kezdenek növeszteni.

Forrás: www.odditycentral.com

A kiemelt kép illusztráció.