Kegyetlen halál.
A lepra (régies nevén bélpoklosság) ma már szerencsére egy gyógyítható és viszonylag ritka betegség, de nem volt ez mindig így. Valamikor járvány formájában pusztított, a 17. században rengeteg ember halálát okozta, nem csak a szegényebb afrikai és ázsiai területeken, de Európában is. A leprásokat a legtöbbször kivetette magából a társadalom, külön telepeket építettek számukra. A leprában szenvedőket gyakran erőszakkal elzárták, de olyan is előfordult, hogy megölték őket.
Afrika délkeleti részén, Malawiban azok, akik leprában hunytak el, nem kaptak rendes temetést. Ott hagyták őket a fán lógva a temetőben vagy összekötötték a betegeket és egy üregbe lökték őket. Ezzel az embertelen módszerrel a termőföld nem vált szennyezetté.
Hasonló eset történt Liwonde településen is kb. 70 évvel ezelőtt. A mendemonda szerint a helyi törzs 9 tagja leprás lett. Annak érdekében, hogy megállítsák a fertőzés terjedését, az egyéneket összekötötték és egy hatalmas baobab fához vonszolták őket a Chinguni domb lábánál. Ezt követően a fatörzs üregében lökték, majd hagyták meghalni a betegeket.
A Leprafa néven ismertté vált matuzsálem maradványai még ma is állnak, kérgét sérülések, sebek borítják. A törzsén kézzel festett felirat hirdeti, hogy ez azon emberek sírja, aki a múltban leprában szenvedtek. Ha benézünk az üregbe, még most is csontokat és koponyákat láthatunk.
Forrás: www.amusingplanet.com
