Vendégmarasztaló partok.
Kanada partjaitól nem messze, a Szent Lőrinc-öbölben egy kis szigetcsoportot találunk. Mintegy 12 ezer ember él a Magdalen-szigeteken, jóformán mindegyikük egy hajótörést túlélt egyén leszármazottja.
A Magdalen-szigetek (Îles de la Madeleine) történelme évszázadokig a katasztrófákról szólt. A 18-19. században a becslések szerint 500 bárka esett áldozatául a sekély víznek, a váltakozó vízszintnek, a homokpadkáknak. Azokban az időkben még nem volt világítótorony a területen, a térképek pedig közel sem voltak pontosak. Erős, viharos szélben, ködben és hánykolódó, hullámzó tengerben a navigálás valódi rémálom volt. Számos hajó utasokkal együtt eltűnt a vízben. Azok, akik túlélték a katasztrófákat, inkább letelepedtek a szigeten és új otthont alakítottak ki.
A Miracle (Csoda) nevű hajó Írországból szállított migráns családokat Kanadába, amikor egy viharos napon megfeneklett a partoknál. Bár az utasokat sikerült kimenekíteni, a kapitány már ekkor, 1847-ben arról írt, hogy feltétlenül szükség lenne világítótornyokra. Végül a panaszok meghallgatásra találtak és az 1870-es években felépítették az első világítótornyokat, amelyekből ma már hatot találunk a szigetek körül.
A hajóroncsok közül sok a tengerfenéken nyugszik, némelyik jobb, más már teljesen pusztuló állapotban. Akad olyan is, amelyik látható a partról, például egy 1963-as hajóroncs. Más maradványok szárazra kerültek,és különféle formákban találkozhatunk velük, például házak vázaként. Nem egy ház ugyanis olyan faanyagból épült, ami a bárkákból, csónakokból származik. Így például a százéves templom alapanyaga is valamikor egy hajó volt.
Napjainkban a szigetet szinte kivétel nélkül francia anyanyelvű emberek lakják, mindössze 550-en beszélnek angolul. Utóbbiak Angliából, Skóciából, Írországból kivándorlók leszármazottai. Akik itt élnek, azok igen elszigeteltek, főként télen, amikor a hideg áramlatok miatt befagy az öböl és szinte lehetetlen hajóval közlekedni.
Forrás: www.amusingplanet.com, kiemelt kép: Uladzimir Taukachou
