Nem ősi sírok.
Washington államban, az Olympia melletti prériken több ezernyi, fűvel fedett halmot találunk, mintha egy hatalmas buborékfóliát látnánk. Ezeket a dobocskákat Mima halmoknak nevezik a Mima préri után, a méretük pedig 2 méter magastól és több méteres átmérőjűtől akár az észrevehetetlenül parányiig terjedhet.
A halmokat 1841-ben Charles Wilkes haditengerészeti tiszt és felfedező írta le, azóta tartja lázban a tudósokat, alapot adva találgatásoknak és vitáknak.
Wilkes eredetileg úgy vélte, hogy a halmok ősi indián sírok, de amikor utasította az embereit, hogy ássák fel azokat, nem találtak csontokat. Napjainkban már tudjuk, hogy többezer éves dombocskákról van szó, de az még mindig rejtély, hogy ki vagy mi készítette őket.
Az eltelt évtizedek alatt számtalan elmélet született, a földönkívüliekről kezdve a földrengésig megnevezve a „készítőjüket”.
A Mima halmok egyébként nem csak Washingtonban fordulnak elő, de szinte az egész világon.
Kaliforniában és Oregonban hogwallow halmoknak, Új-Mexikóban és Colorado államban préri halmoknak, a délkeleti államokban pedig „pattanás halomoknak” nevezik őket. Dél-Afrikában a nevük heuweltjies, Brazíliában pedig campos de murundus.
Az alakjuk, méretük és összetételük a helytől függően változhat. Általában kör vagy ovális alakúak, a kavicságy tetején szerves anyagokat, pl. szénnel kevert sötétebb talajt találunk, lefelé nyúló sötét járatokkal, amelyekben szikladarabok is keverednek.
Az egyik legnépszerűbb elmélet szerint egy kicsi, rágcsáló, a tasakos patkány az, ami ezeket a földben lévő járatokat építi.
Eszerint minden egyes Mima halom patkány-generációk erőfeszítéseinek eredménye. Azonban a tasakos patkányok magányosak és ragaszkodnak a területükhöz és nincs arra bizonyíték, hogy ezek a rágcsálók régi halmokat foglalnának el. A másik ellentmondás pedig az, hogy a halmok tetjén gyakran találni nagyobb szikladarabokat, márpedig ezek túl nagyok a patkányok számára, hogy megmozgassák őket. Ezenfelül olyan területeken is találunk halmokat, ahol soha nem éltek a tasakos patkányok.
Egy másik teória szerint a halmokat a szél által összefújt törmelékek alkotják, egy növénycsomó felett és létezik egy olyan elképzelés is, amely szerint a halmokat és a köveket az olvadó gleccserek hagyták hátra az ún. napcsészékben, ahol összegyűlt a hordalék.
A Mima halmokból egykoron a becslések szerint 900 ezer lehetett, de az utak, épületek és a gazdálkodás térhódításával nagy részük eltűnt.
Forrás: www.amusingplanet.com
