Akár a kánikulát, akár a zimankót kedveljük jobban, egy dolog biztos: az emberi test nem rajong a szélsőséges hőmérsékletekért. Mi ugyanis melegvérűek vagyunk, ami elegánsan hangzik, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szervezetünk makacsul ragaszkodik egy szűk hőmérsékleti tartományhoz. Ha ebből kizökkenünk, gyorsan elkezdenek szétesni a gondosan összehangolt élettani folyamatok.
Egy test, egy hőmérséklet – elvileg
Az emberi szervezet ideális belső hőmérséklete nagyjából 37 Celsius-fok. Amikor hideg ér minket, a test azonnal védekezni kezd: csökkenti a bőr vérellátását, remegéssel próbál hőt termelni, libabőrrel pedig egy vékony, meleg levegőréteget csapdáz a bőr felszínén. Ezek a módszerek általában beválnak – egészen addig, amíg nem válnak látványosan elégtelenné.
Ha a test belső hőmérséklete 35 Celsius-fok alá csökken, hivatalosan is kihűlésről beszélünk. Itt már nem csak fázunk: az idegrendszer, a keringés és a légzés is egyre rosszabbul működik.
Amikor a hideg átveszi az irányítást
Enyhe kihűlés esetén az ember zavarttá válhat, éhesnek vagy hányingeresnek érezheti magát, a bőre pedig sápadt és száraz lesz. Ahogy a test tovább hűl, a tünetek is súlyosbodnak. Mérsékelt kihűlésnél lelassul a szívverés és a légzés, a gondolkodás pedig furcsa irányt vehet – ilyenkor fordulhat elő az úgynevezett „paradox vetkőzés”, amikor az érintett ember a hideg ellenére megszabadul a ruháitól.
Súlyos kihűlésnél a szervezet gyakorlatilag takarékra kapcsol. A vérnyomás és a pulzus drasztikusan csökken, és kívülről úgy tűnhet, mintha az életfunkciók leálltak volna.
Egy nő, aki túlélt 13 fokot
Mindez még megdöbbentőbbé teszi Anna Bågenholm történetét. A svéd radiológus egy síelés során beszakadt a jég alá, és közel másfél órát töltött jeges vízben. Mire kimentették, klinikailag halottnak számított. A testhőmérséklete mindössze 13,7 Celsius-fok volt – ez a legalacsonyabb érték, amelyet felnőtt ember valaha túlélt kórházon kívül.
Az orvosok órákon át küzdöttek érte: mesterséges keringéssel és fokozatos melegítéssel hozták vissza. Bár súlyos szövődmények léptek fel, végül felépült, és néhány hónappal később visszatért a munkájához és a túrázáshoz. A teste szó szerint a fagy határáról jött vissza.
Egy kisgyerek még ennél is többet bírt
2014 telén Lengyelországban egy kisgyerek kóborolt ki a hidegbe. Órákkal később találták meg eszméletlenül, szinte teljesen megmerevedve. A testhőmérséklete 11,8 Celsius-fokra csökkent, ami még Anna Bågenholm eseténél is alacsonyabb.
A gyermek hónapokat töltött kórházban, de végül teljesen felépült. Ez a történet máig a legalacsonyabb dokumentált testhőmérséklet, amelyet valaki véletlen kihűlés után túlélve hagyott maga mögött.
Amikor a hideg életet ment
Paradox módon a kihűlés nem mindig ellenség. Az orvostudomány régóta használja a mesterségesen előidézett lehűtést bizonyos műtéteknél. Szív- és agyműtétek során a test hőmérsékletének csökkentése védi a szöveteket az oxigénhiány okozta károsodástól.
A legalacsonyabb ilyen módon elért és túlélt testhőmérséklet 4,2 Celsius-fok volt, egy 1961-es esetben. Ennél lejjebb már az orvostudomány sem szeret menni: a túlzott lehűlés növeli a fertőzések, a véralvadási zavarok és a szervi károsodások kockázatát.
Amit a fagyhatár megtanít
Ezek a történetek emlékeztetnek arra, hogy az emberi test egyszerre törékeny és elképesztően ellenálló. Bizonyos körülmények között a hideg lassíthatja azokat a folyamatokat is, amelyek normál hőmérsékleten végzetesek lennének. De ez nem meghívás a téli kalandokra.
A legtöbbünk számára továbbra is az a legbiztonságosabb stratégia, ha a leghidegebb napokon bent maradunk, melegen felöltözünk, és a túlélési rekordokat inkább a történelemkönyvekre bízzuk.
