Nem szorulnak a segítségünkre.

Bár szomorú látvány lehet a hófedte vagy kopár mezőn ácsorgó fehér gólya, fontos tudni, hogy a madár téli ittmaradása egy természetes alkalmazkodási folyamat része. Magyarországon 2004/2005 tele óta állandósulni látszik néhány fehér gólya áttelelése.

Ha sikerül túlélniük a hideg évszakot, akkor a következő télen is jó eséllyel maradhatnak helyben, mivel addigra már meglehetős rutinnal, kidolgozott túlélési stratégiával rendelkeznek.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közérthető formában magyarázza el, hogy miként zajlik ez a folyamat napjainkban. Ez a jelenség a földtörténeti közelmúltban, mintegy tízezer éve, a legutóbbi jégkorszakot követően, a mostaninál jóval nagyobb nagyságrendben, fajok százait érintve már lezajlott. A jég visszahúzódásával hatalmas belakható élettér szabadult fel Európában, ahova elsősorban Afrikából költöztek be a madarak.

Ennek folyamata, működési mechanizmusa a madarak között meglévő viselkedési eltérésekre épül. Leegyszerűsítve: száz azonos fajhoz tartozó madáregyed többsége átlagos viselkedésű, néhány egyed viszont kockáztató. Utóbbiak később vonulnak el ősszel, tavasszal korábban érkeznek vagy átteleléssel próbálkoznak. Ha a környezeti viszonyok nem változnak lényegesen, akkor ezek a próbálkozó egyedek a nem túlélhető viszontagságok miatt elpusztulnak, így szaporodni sem tudnak. Viszont, ha változik a környezet, például mint napjainkban a klíma, akkor a kockáztató egyedek életben maradnak, szaporodni is tudnak, így viselkedési sajátosságaikat át tudják örökíteni az utódaikba. Minél nagyobb mértékű és gyorsabb a változás, annál több ilyen próbálkozó marad életben, így a fiókáiknak köszönhetően az immáron sikeres viselkedési stratégia gyorsan, akár évtizedek alatt jelentős mértékben feldúsulhat az állományban.

Fontos tudni, hogy a kockázatot vállaló egyedek sem végletesen kiszolgáltatottak a környezeti hatásoknak!

Röpképesek, azaz az elviselhetetlenné váló időjárási hatások esetén az életrevaló madarak akár egyetlen nap alatt is ezer kilométerrel délebbre húzódhatnak.

Ha mindezt tudjuk, akkor könnyen belátjuk azt, hogy a felesleges vagy túlzó mértékű emberi beavatkozás, maximum rövid távon, egy-két téli szezonban szavatolhatja az egyed túlélését. Ha a faj magától még nem képes alkalmazkodni az átalakulóban lévő környezeti hatásokhoz, akkor hosszútávon az emberi beavatkozással többet ártunk, mint használunk.

Higgyük el, hogy télen is fognak maguknak eledelt találni, a gólyák rendkívül gazdag tápláléklistával rendelkező madarak.

Nyáron elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de gyakorlatilag bármit, amit le tudnak nyelni: kisrágcsálókat, gyíkokat, békákat, kígyókat, halakat is megfognak. A táplálkozási stratégiájuk rugalmas, alkalmazkodik az éppen rendelkezésre álló zsákmányállatokhoz. A kisrágcsálókat télen is megtalálják, de esznek dögöt is, és a hulladéklerakókban is rengeteg mindent találnak.

A gólya csak akkor szorul a segítségünkre, ha beteg vagy sérült, erről legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség, röpképtelenség ad.

Ha napokon keresztül olyan helyen látunk gólyát földön ülni, ahol nincs számára táplálék, akkor a madár egészségi állapota úgy ellenőrizhető, ha lassan felé sétálunk – amennyiben felrepül, akkor minden rendben van (fontos, hogy az áttelelő gólyákat csak valóban szükséges esetben ellenőrizzünk így, mert a felrepülés nagyon energiaigényes). Ha azonban a gólya csak néhány métert képes megtenni vagy csak ugrálva próbál menekülni, láthatóan furcsa, “rossz” mozgású, akkor vagy sérült, vagy az éhezés miatt legyengült. Ilyenkor be kell avatkozni, amihez segítséget is kérhetünk.

Magyarországon a madármentés feladatát elsősorban az állatkertek látják el, baj esetén hozzájuk vagy a területileg illetékes nemzeti park igazgatósághoz fordulhatunk.

A gólyák telelési viselkedésének megismerése az MME egyik fontos célkitűzése, ezért ha ilyen madárról van tudomásunk, akkor a hely, a példányszám, a körülmények és a bejelentő elérhetőségét tartalmazó e-mailben tájékoztassuk az MME Monitoring Központ munkatársait.

Forrás és további információ: www.mme.hu