Trükkös fillokládium.
A szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), más néven egértövis, spárgatövis, vadpuszpáng a spárgafélék családjába tartozó, hazánkban védett növény. Alacsony növésű örökzöld, évelő cserje, egyenes, kemény szárral és egy nyélen sorakozó merev, szúrós végű, bőrszerű „levelekkel”. Földalatti gyöktörzzsel, ún. rizómával rendelkezik.
A levelek közepén nő a zöldes-fehér virág, amely kora tavasszal nyílik, és őszre piros bogyó fejlődik belőle. Az apró gömböcske látszólag közvetlenül a levélhez kapcsolódik egy rövidke szárral, így a növény egészen különösen mutat.
Botanikailag viszont másképp fest a dolog, amit ugyanis mi laikusok levélnek gondolunk, az valójában egy módosult szár, ami át is veszi a levél szerepét. A levélszerű, ellaposodott szárképletek neve fillokládium. A valódi levelek aprók, pikkelyszerűek, a levélágak tövénél helyezkednek el.
A szúrós csodabogyó sokfelé elterjedt, Irántól a mediterrán régióig, de az Egyesült Államok déli részein is megtaláljuk. Több, mint 2000 éve gyógynövényként is hasznosítják, hashajtó, vizelethajtó, valamint különböző betegségeket kezelnek vele, így például az aranyeret, visszeret, viszketéseket, duzzanatokat. A gyógyászati célú felhasználása a múlt századig nem vált igazán elterjedtté. Az 1950-es években végzett vizsgálatok során bizonyítást nyert, hogy kivonata elősegíti az erek összehúzódását, emiatt napjainkban is széles körűen alkalmazzák bizonyos keringési betegségek kezelésére.
A növény fiatal hajtásait fogyasztják is.
Angol neve (a mészáros seprűje) onnan ered, hogy valamikor a fiatal ágakat összefogták és a hentesek a vágódeszka tisztításához használták. Dísznövényként is előszeretettel ültetik a piros bogyójával ékesítő növényt. Hazánkban egy időben a virágkötészeti felhasználása miatt túlgyűjtötték, gyakran tövestül kitépve, ezért 1982-ben védettnek nyilvánították.
Forrás: www.amusingplanet.com
