Ha valaki azt mondaná, hogy minden sejtünkben ott lapul több millió éves vírus-DNS, biztos felkapnánk a fejünket. Pedig ez szó szerint igaz. Az emberi genom körülbelül 8%-át ősi vírusok alkotják – vagyis több vírus van a DNS-ünkben, mint működő génekből.

Na de mielőtt valaki rémülten maszkot húzna alváshoz is: ezek a vírusok már rég nem fertőzők. Inkább olyan fosszíliák, amelyek nem kőben, hanem a génjeinkben őrződtek meg.

Amikor a vírus beférkőzik – és marad is

A történet a retrovírusokkal kezdődik. Ezek olyan vírusok, amelyek trükkösen beleírják saját genetikai kódjukat a megfertőzött sejtek DNS-ébe. Így veszik rá a sejtet arra, hogy vírusfehérjéket gyártson helyettük.

A legtöbb ilyen vírus jön és megy… de néha megtörténik a nagy evolúciós véletlen: a vírus nem egy tüdősejtbe vagy májsejtbe jut, hanem egy petesejtbe vagy spermiumba. És ha ez a sejt később egy új élet alapja lesz… nos, a vírus kódja is továbböröklődik. Így lesz egy fertőzésből családi hagyaték – amely generációkon, fajokon, évmilliókon át sodródik tovább.

Sokáig azt hittük, ez csak „genetikai szemét”

Az öröklődött vírusdarabokat sokáig egyszerű „junk DNS”-nek tartották. Úgy vélték, ott vannak ugyan, de semmi dolguk – afféle genetikai porfogók. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban teljesen átírták ezt a képet. Kiderült, hogy ezek az ősi vírusfehérjék:

– szerepet játszanak a memória tárolásában,
– nélkülözhetetlenek a méhlepény kialakulásához, és
– segítenek az immunrendszerünknek felismerni és legyőzni a kórokozókat.

Más szóval: ha ezek az ősi vírusok nem költöznek be őseink génjeibe, az emberi faj egészen máshogy nézne ki – vagy lehet, hogy nem is létezne.

Van azonban árnyoldala is

Nem minden beépült vírusdarab ártalmatlan. Néhányat összefüggésbe hoztak olyan betegségekkel, mint:

– az ALS,
– bizonyos daganattípusok,
– az 1-es típusú cukorbetegség.

Fontos azonban: önmagukban nem okoznak betegséget. Inkább apró, néha szerencsétlenül működő fogaskerekek a test bonyolult biokémiai gépezetében.

A konklúzió: vírusok nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk

Furcsán hangzik, de igaz: a vírusok nemcsak ellenségeink, hanem alkotóelemeink is. Segítettek a fejlődésünkben, alakították az agyunk működését, és nélkülük talán a születés sem működne úgy, ahogyan ma. Ősi fertőzések milliói élnek bennünk – de már nem veszélyt jelentenek, hanem történetet mesélnek arról, honnan jöttünk.

És ha legközelebb valaki azt mondja: „tele vagyunk vírusokkal”, nyugodtan bólogass. Mert tudományosan nézve: mi magunk is kicsit vírusok vagyunk.