Rejtély a homokban.
Különös köröket találunk Afrika déli részének füves pusztáin: több ezer körkörös, „tündérkörnek” nevezett mintát. A körök 2-15 méter átmérőjűek, elsősorban Namíbiában fordulnak elő, de Angola és Déli-afrikai köztársaság területéről is írtak már le ilyen köröket.
A köröket először 1920-as években említik feljegyzések, azóta kiterjedten tanulmányozzák őket. Ezek a kopár foltok a falvaktól messze, egy kietlen, barátságtalan területen leledzenek. Bár számtalan elmélet született már velük kapcsolatban, még mindig nem tudni minden kétséget kizáróan, hogy mi is okozza a tündérköröket.
A tündérkörök jellemzően monospecifikus füves növényzetben fordulnak elő és kb. 30-60 éves életciklussal rendelkeznek, amikor elérik a kb. 12 méteres átmérőt, ’megérnek’ és elhalnak azáltal, hogy a füvek behatolnak a kör belsejébe.
Az őslakos himbák úgy vélik, hogy a körök a sárkány művei, aki a föld felszíne alatt él és tüzes lehelete buborékként tör fel, kiégeti a növényeket. További elképzelésük szerint a foltok az istenségek lábnyomai, de mindenképp mitikus, spirituális erőt tulajdonítanak a rejtélyes köröknek. A himbák a gazdálkodás során is kihasználják a tündérköröket. Itt legeltetik az állatokat, mivel a kör szélén fű nő, néha pedig úgy biztosítanak védelmet a fiatal szarvasmarháknak, hogy ideiglenesen fakorlátot állítanak a körök köré az állatok bekerítésére.
A szakemberek között akadnak olyan vélemények, amelyek szerint egy endemikus növény mérge pusztítja ki foltokban a növényzetet. Létezik olyan elképzelés is, ami alapján a különböző fűfélék versengenek az erőforrásokért, ez hozza létre a kopár köröket, más tudósok szerint pedig a hidrogénkedvelő mikrobák elfogyasztanak minden tápanyagot, így keletkezik az üres, kopár folt.
A leújabb kutatások sokkal hihetőbb magyarázattal álltak elő: egy német biológus, Norbert Jürgens, a Hamburgi Egyetem professzora feltételezi, hogy egy homoki termesz magas szintű ökológiai mérnöki munkája áll a jelenség mögött. A termeszt a körök 80-100 %-ban megtalálták, és az új körök 100%-ban az egyetlen ízeltlábúnak bizonyult. A termeszek a vegetációt eszik és megjelölik a talajt, így gyártják a köröket. A kör megengedi a víznek, hogy lefolyjon a homokos talajban és alul összegyűljön, így a közeg nedves tud maradni még a szárazságban is. A fű a határvonalakon nő, a földalatti víznek köszönhetően, így a termeszeknek van mit enniük, tulajdonképpen sajt táplálék- és vízforrást alakítanak ki, helyi ökoszisztémát hoznak létre. Más kutatók szerint viszont az elmélet nem helytálló, mert a termeszek nem mutatnak ilyen viselkedést.
Forrás: www.amusingplanet.com
