Leleplező genetika.

A világ legnagyobb tömegű kígyója megdöbbentő titkot rejtett, de úgy tűnik, hogy most lelepleződött. Egy frissen megjelent tanulmány (az MDPI Diversity folyóiratban) szerint a hüllő, amit eddig zöld anakondaként (Eunectes murinus) ismertünk, valójában két, genetikailag eltérő fajt foglal magába, annak ellenére, hogy a két faj annyira hasonlít egymásra, hogy még a szakértők sem tudják azokat elkülöníteni.

Most viszont kiderült, hogy a genetikai eltérés jelentős – mutatott rá Bryan Fry, a Queenslandi Egyetem biológusa, az említett tanulmány társszerzője. A kimutatott 5,5%-os eltérés jelentősége megérthető akkor, ha tudjuk, hogy az ember és a csimpánzok genetikai eltérése kb. 2%.

Fry és munkatársai vér- és szövetmintákat gyűjtöttek a zöld anakondákból Ecuador, Venezuela, Brazília területén és ugyanakkor fizikai vizsgálatokat is végeztek, az evolúciós különbségekre fókuszálva.

A genetikai elemzések során nyilvánvalóvá vált, hogy az északi és déli part anakondái jelentősen különböznek egymástól, így a kutatók javaslatot tettek arra, hogy az északi zöld anakondákat (Eunectes akayima) új fajba sorolják, megkülönböztetve a déli zöld anakondáktól (E. murinus). Az északi zöld anakonda populáció az Orinoco medencében él – Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Trinidad, Guyana, Suriname, és Francia Guyana területén – egy különálló faj, amely különbözik a déli populációtól, utóbbi Peru, Bolívia, Francia Guyana és Brazília területén él.

A kutatónak leesett az álla, amikor befejeződött az analízis, ugyanis nem vártak ilyen szintű eltérést.

Noha olybá tűnhet mintha két, ugyanúgy kinéző kígyót rendszereznénk újra, Fry hangsúlyozza, hogy az ilyen meghatározások rendkívül jelentősek a fajok veszélyeztetettségének megértése szempontjából. Jelenleg a Természetvédelmi Szövetség a zöld anakondát nem sorolja a kihalással fenyegetett fajok közé, de ez a jelentés a széleskörűnek vélt elterjedésén alapszik. Az északi zöld anakondák sokkal szűkebb elterjedésűek, ami jóval sebezhetőbbé teszi őket.

Ilyen hatalmas hüllőkkel dolgozni természetesen nem veszélytelen, a 220 kg-os 9 méteres állat elméletben simán megölhet egy embert. Azt is gondolhatnánk, bekaphat vagy megmarhat minket a kígyó, de sokkal jellemzőbb az, hogy miközben a hasi oldalon matatnak a szakemberek, az anakonda kiengedi a beleinek tartalmát, ami akár 1,5 liternyi ‘cuccot’ is jelenthet.

A masszív, erőteljes anakondákat mindezidáig nem tanulmányozták olyan behatóan.

Az életmódjuk miatt is igen rejtélyesek, ugyanis többnyire mocsarakban,  folyók  zavaros vizébe merülve töltik a napjaikat. Úgy tűnik, hogy az északi és déli faj olyan közel áll egymáshoz, hogy gyakorlatilag a folyó két partját foglalják el, ennek ellenére a genetikájukban nincs nyoma kereszteződésnek, aminek talán az lehet az oka, hogy az ivarszerveik olyan mértékben specializálódtak, mint egy zár és egy kulcs, ami kizárja a fajok közötti hibridizációt.

Forrás: www.nationalgeographic.com

A kiemelt kép illusztráció.