Fiktív monológok.
A halállal viccelődni kockázatos dolog: a fekete humornak megvan a maga helye és ideje. Egy román községben, Szaploncán (Sapanta) úgy gondolják, hogy ez a hely akár a temető is lehet. Az itt élők megtanultak együtt élni a halállal, szellemes módon befogadni azt, ahogy ez nyilvánvaló a színes síremlékekből is. A fejfákon lévő feliratok, versikék nem nélkülözik a fekete humort, gyakran fednek fel piszkos kis titkokat az elhunytról is.
A tradíciót a falu egykori ácsa, Stan Ioan Patras kezdte, amikor őt bízták meg a kereszt és a síremlék faragásával.
Patras felfigyelt arra, hogy a 3 napos temetések során, a toron az elhunytról rengeteg történetet elmesélnek a gyászolók. A férfi rövid versikéket fabrikált ezekből a történetekből és felvéste azokat a fejfára, majd élénk színű olajfestékkel (elsősorban kék színnel) kifestette.
1935 körül készítette az első ilyen rendhagyó feliratot és egészen 1977-ben bekövetkezett haláláig gyártotta őket. Nagyjából 800 színes, egyedi síremlék fűződik a nevéhez.
Az ács halála után tanítványa, Dumitru Pop vette át a feladatot. Napjainkban, ha valaki meghal, a család felkeresi Popot és megkéri, hogy készítsen nekik keresztet és síremléket – ezeket a férfi kézzel faragja ki tölgyből, a háza mögötti apró műhelyben.
https://www.flickr.com/photos/emandernie/6354074281/
Pop egyedül dönti el, hogy a képen mit örökít meg, és hogy a versike miről fog szólni. A szövegeitől nem áll távol a fekete humor és a leleplezés: bizony belekerül a hűtlenség, az alkoholizmus vagy a kapzsiság is. Még a tragikus történetek is megkapó módon vannak megírva, például azé a 3 éves kislányé, aki autóbalesetben vesztette életét.
Állítólag a fiktív monológok miatt sosem panaszkodott az érintett család, elfogadják, bármit is áruljon el az elhunytról. Ezek a versikék valóban megmutatják az embert, nem üres frázisok, nem másolt szövegek, általánosságok.
Napjainkban a “Vidám temetőnek” évente több ezer látogatója van.
Forrás: www.amusingplanet.com
