Védendő mekegés.
Alighanem minden faluban ismerős probléma, hogy előbb-utóbb viták lángolnak fel a kiköltözők és az ősidők óta a településen élők között. Az indulatok célkeresztjében általában a túl hangosan kukorékoló kakasok, mekegő kecskék, bégető bárányok, vagy túl szagos disznók állnak: míg a városiak úgy gondolják, hogy csend és nyugalom várja őket, addig a falusiak ragaszkodnak az évszázadok óta velük élő állatokhoz.
Nincs ez másként Franciaországban sem, ahol most törvényt hoznak azokról a hangokról és szagokról, amelyek a vidéki élet szerves részei. Erre azért van szükség, mert sok városból vidékre költöző indított pert a kakasok hangos kukorékolása és a trágyák terjengő szaga miatt. Olyat is hallottunk már, hogy egy kakas pert nyert azért, hogy szabadon kukorékolhasson, de nem ritka az sem, hogy csak aláírásgyűjtés menti meg a nagytaréjút a fazéktól. Az pedig már embereket tehet tönkre, ha a bírósági ítélet a termelési profil megváltoztatását vagy akár a gazdálkodás megszüntetését írja elő.
Nos, a francia bíróságok vélhetően felismerték, hogy nem szerencsés ilyenekkel terhelni az amúgy is elfoglalt hivatalokat, célszerűbb kijelölni eleve a határokat. Most szeretnének pontot tenni a civakodás végére, ezért a francia nemzetgyűlés elé került egy törvénytervezet, még pedig azért, hogy jogszabályokban állapítsák meg, mely vidéki településeken milyen érzékszervi hatásokat kötelesek eltűrni a vidéki életre vágyó polgárok.
Az új törvényben érzékszervi örökségnek nevezik azokat a hangokat és illatokat, amelyek nem tekinthetők a vidéken zavarónak vagy kellemetlennek.
A tervezet tartalmazza az összes régióra jellemző zajok és szagok teljes listáját. A jogszabály életbe lépése után a hegyvidéken a juhok bégetése vagy kecskék mekegése is az örökség része lesz, ugyanúgy, mint az alföldi területeken a folyékony trágya és a szarvasmarhák “illata”. És azután a templomi harangok zúgása miatt sem lehet majd perelni – számol be róla a magyarmezogazdasag.hu.
