Éjjel vonyítástól hangos.
Wistman’s Wood egy apró, távoli, ősi erdő Angliában, a West Dart folyó lankáin. A mindössze 3 hektárnyi területet elfoglaló, elzárt erdő egy ősi liget maradványa, amely valamikor, több ezer éve a lápot borította. Ez az erdő egyike a három megmaradt magaslati tölgyerdőnek Dartmoorban.
Az itt élő fák nagyon idősek, rosszul rögzültek, vélhetően a magaslat és a gyenge talaj következményeként. Ágaik csavarodottak, kuszák, göcsörtösek, különleges alakzatokban állnak. A törzseket vastagon fedi a moha, fantasztikus földillat terjeng a fák között.
Egyszerre félelmetes és meseszerű helyszín.
A fák csak ritkán nőnek 7 méteresnél magasabbra, meghajlott ágaik és a sziklás talaj pedig lehetetlenné teszi, hogy pónik és szarvasmarhák fogyasszák a leveleiket. A megközelíthetetlenség védi őket a rombolástól, a legeltetéstől, a szellemekről, druidákról szóló különféle legendák, történetek pedig mindig is távoltartották az embereket.
Egy ilyen monda szerint az erdő a druidák szent ligetét jelentette, ezek az ősi kelták a vaskorban éltek és pogány rítusokat folytattak. Más történet szerint itt az ördögi kutyák kenneljei rejlenek. Ezek a félelmetes vadászkutyák éjjel kutatnak a mocsarakon, elveszett lelkek és figyelmetlen utazók után. A hatalmas fekete kutyák vörös, vérben forgó szemekkel, óriási, sárga agyarakkal és az emberi hús és lélek iránti csillapíthatatlan éhséggel rendelkeznek. Vagy maga az Ördög vezeti őket, vagy alkalmanként Dratmoor ősi szelleme, Old Crockern, aki egy közeli sziklán lakik. Utazók feljegyzéseiből tudjuk, hogy a sötét, ködös éjszakákon üvöltés és vonyítás hallatszódott.
A fák között élnek állítólag olyan viperák is, amelyek harapása mérgező. A legenda szerint egy vipera megharapott és megölt egy Jumbo nevű kutyát, akinek szelleme ma is a sziklák körül kering, nyulakat keresve.
Forrás: www.amusingplanet.com
