Kapaszkodjanak, most jön a legdurvább rész!
Az alábbi repterek még azokban is megemelik az adrenalinszintet, akik amúgy nem félnek a repüléstől. Rövid leszállópályák, víz melletti landolás, brutális süllyedés – öveket becsatolni, a világ legdurvább repterei következnek!
Saba repülőtér
Hivatalos nevén Juancho E. Yrausquin repülőtér, amely az egyetlen a Holland Antillákon, Saba szigetén. A világ legkisebb kifutópályája mindössze 396 méter hosszú, ráadásul a reptér egyik oldalán dombok magasodnak, a másikon pedig az óceán. Úgyhogy nincs sok hely a korrigálásra, ha nem megy elsőre. Így csak bizonyos típusú gépek tudnak leszállni, a kisebb propelleresek. Nincs légi irányítás sem, mindössze tanácsadó szolgáltatás a pilóták részére.
Lukla repülőtér
A hivatalos nevén Tenzing-Hillary repülőtér Kelet-Nepálban található. Mivel az Everest területét szolgálja ki, így természetesen a csúcsot először megmászó párosról kapta nevét. Azok a mászók használják, akik a hegyet meghódítani jönnek. Kifutópályája 11 fokos lejtőt rejt magában és nem túl hosszú, 518 m. A körülmények viszont nem éppen ideálisak a landoláshoz: a magas fekvés, az erős szelek, felhők gyakran akadályozzák a repkedést. Leszálláskor sem lehet körözni a hegyek miatt, felszálláskor pedig nehéz sebességet elérni a lejtős területen.
Paro repülőtér
A Paro repülőtér az egyetlen nemzetközi terminállal rendelkező reptér Bhutánban. A folyóvölgyben elhelyezkedő kifutópályákat a világ egyik legnehezebben használható pályáinak tartják. Nem csoda, hogy mindössze 8 pilóta rendelkezik képesítéssel ahhoz, hogy itt kezelje a repülőt. A problémát az okozza, hogy a környező hegyek és a pálya tengerszint feletti magassága között nagyon nagy a különbség és a körülmények is igen gyorsan változnak. Éppen ezért éjjel nem is lehet fel és leszállni, csak nappali világosságban.
Madeira repülőtere
Európa egyik legextrémebb légikikötője Madeira szigetén található. Az 1964-es megnyitása óta ugyan már sokkal biztonságosabbá vált, mint amilyen kezdetekben volt. A repülőtér igen különleges dizájnt követ, szinte a sziget falán csüng, a kifutópálya a víz fölé nyúlik. Egy hatalmas kikötőszerű rendszer kapcsolódik a reptérhez, amely meghosszabbítja a le- és felszálláshoz rendelkezésre álló teret.
Svalbard repülőtere
A norvég reptér a világ legészakibb fekvésű légikikötője. A legnagyobb veszélyt itt az időjárási körülmények jelentik, kifutópályája nagyon különleges, permafroszt rétegre épült. Ez azt jelenti, hogy a stabilitása az alatta lévő talaj keménységén múlik. Egy speciális töltőanyag segít abban, hogy nyaranta ne olvadjon fel a föld.
Gibraltári repülőtér
A kifutópálya mindkét oldala nagyon közel van a vízhez, egy keskeny földcsík az egész. A legnagyobb kihívást azonban az jelenti, hogy a főút, amelyen keresztül be lehet jönni Gibraltárba, keresztülmegy a kifutón. Az autóforgalom egyszerűen leáll, amikor egy gép éppen landol. Ugyan már jó ideje terveznek egy alagutat a gépkocsik számra, de ezidáig nem valósult meg. Szerencsére naponta csak 7-8 gép érkezik.
Kai Tak repülőtér
Hong Kong korábbi reptere 1998 óta nem fogad utasszállítókat. A leszállás végső szakasza igen látványos volt akkoriban, ugyanis egy nagyon sűrű forgalmú területen, rendkívül alacsonyan történt. Egyébként mindezek ellenére ritkák voltak a balesetek, és azok is inkább az 1950-es 60-as években történtek, rossz időjárási körülmények miatt.
Toncontín nemzetközi repülőtér
A hondurasi Tegucigalpa fő nemzetközi reptere még a képzett pilótáknak is kihívás a helyet övező dombok miatt. Korábban annyira veszélyes volt a felszín, hogy néhány csúcsot ledózeroltak a hatóságok. A kifutópálya hossza sem ideális, ezért inkább kisebb gépek érkeznek ide.
Fotó: mnn.com
