Egy bölcs férfi utóélete.


Az alábbi képek a londoni Egyetem (University College London) tanácsának ülését mutatják. A tanács minden évben összeül, de a nem mindennapi képsorozat a 2013-as ülésen készült. Az alkalom különlegességet az adta, hogy az utolsó ülés volt, mielőtt az igazgató, Malcolm Grant nyugdíjba vonult.

Az asztal körül ülőket hivatalos eseményekhez illő ruházatban látjuk: öltöny, nyakkendő … egy valakit kivéve. Ez a valaki kissé divatjamúlt ruhát visel, hatalmas szalmakalappal, és fodros fehér gallérral. Ő pedig nem más, mint Jeremy Bentham, aki közel 200 éve halott.

Bentham szokásos „lakhelye” egy fakabinban van, a University College London főépületében. A kollégium egyik alapító tagja, a 18-dik századi angol filozófus és szociális reformer rezzenéstelenül ül egy faszéken, fapálcával a lábainál.  A bábu nagyrészt szénából készült, a feje viasz, de a csontváz valódi, és valóban magához Bentham-hez tartozik.

Ez az egész Bentham ötlete volt.

Nem sokkal azelőtt, hogy 1832-ben meghalt, a férfi végrendeletet készített, amelyben a családi orvost arra utasította, hogy majd nyissa fel a testét és konzerválja a csontvázát. Még azt is kikötötte, hogy az egyik szeretett öltönyében kell felöltöztetni, és egy kedvenc székére kell felültetni a testet. Ezt az egyfajta önarcképet Jeremy ’Auto Ikon’-nak hívta.

Az Auto Ikon.

Eredetileg Bentham azt kívánta, hogy a fejét mumifikálják, mégpedig egy bennszülött új-zélandi eljárással. Sajnos azonban a szárítási folyamat végzetesen rosszul sikerült, eltűnt az arckifejezés, a fej minden lett, csak vonzó nem.

Így a csontvázhoz viaszfej készült. Az eredeti fej pedig évekig a fülkében, Bentham lábainál hevert, üvegszemekkel. Szegény fej a diákok csínytevéseinket céltáblájává vált, így biztonságos helyre menekítették.

Jeremy Bentham feje igazi rémálom.

Bentham másik őrült ötlete volt, hogy az ő dicső maradványait gördítsék be a barátai és tanítványai által szervezett összejövetelekre, jól látható helyre. Ez alapján tartotta magát a legenda, hogy a test minden kollégiumi tanácson ott üldögél, „jelen van, de nem szavaz”. Noha ez nem igaz, háromszor valóban megjelent az ülésen: 1926-ban, a 100 éves egyetemi évfordulón, 1976-ban, a 150 évesen, majd 2013-ban.

Jeremy Bentham csendben üldögél a sarokban: jelen van, de nem szavaz.

A hölgyek nem bírják leplezni izgatottságukat, ahogyan előkészítik az urat.

Végső simítások.

Eltekintve a bizarr kérésektől, Jeremy különösen bölcs ember volt, messze a korát megelőző gondolkodással. Erősen hitt a személyes és gazdasági és szólásszabadságban. Az állam és egyház szétválasztását javasolta, a nők egyenjogúságáról beszélt, a homoszexuálisok házassághoz való jogáról, az állatok jogairól, a fizikai büntetés (pl. gyerekeknél) felszámolásáról szónokolt. Mivel ateista volt, úgy vélte, hogy a teste inkább tudományos célokat szolgáljon, mintsem a földbe kerüljön. Nem véletlenül mondják őt a haszonelvűség (utilitarianizmus) atyjának, amely szerint az emberek cselekedeteit az örömelv magyarázza: céljuk a boldogság maximalizálása és a fájdalom, a szenvedés minimalizálása, ennek érdekében pedig mérlegelni kell a cselekvések hasznosságát.

Bentham-nek kiváló humorérzéke is volt. Halála előtt 2 üvegszemet hordott a zsebében, ezeket szánta a holttestére. Vacsoráknál előszeretettel vette őket elő, hogy sokkolja az embereket.

Forrás: www.amusingplanet.com, képek: UCL Public and Cultural Engagement