A maorik szimbóluma.
A világ egyik legritkább fáját sikerült megmenekíteni a kihalástól, és visszatelepíteni őshazájába, egy új-zélandi szigetre. A fát, amelynek latin neve Pennantia baylisiana, 1945-ben találták egy sziklás hegyoldalon, az új-zélandi Three Kings (Háromkirályok) szigetcsoport szigeteinek egyikén, a Nagy-szigeten (Manawa Tawhi). A nőivarú példány volt az egyetlen ismert képviselője a növénynek, így nem tudott szaporodni.
Sok évig a kaikōmako manawa tawhi néven is ismert fa a Guinness rekordok könyvében mint ’a legritkább fa’ szerepelt.
A növényt megtaláló tudós, Geoff Baylis professzor hozott egy dugványt Auckland-ba, a hajtást egy kutatóintézetben nevelgették. Miután a kutató meghalt, kollégái továbbra is gondozták a fácskát, és 40 évvel később azt vették észre, hogy virágzik és termést hoz.
Azonban a növény sajnos hervadni kezdett és nem láttak magokat sem, egészen addig, amíg az egyik kutató egy növényi hormonnal nem kezdte kezelni a növényt, hogy érett magok termelésére ösztönözze. A kísérlet sikerrel járt, többszáz kis magonc lett az eredmény.
A fiatal magoncok közül több, mint 200-at egy maori terület, a Waiora Marae körül ültettek el. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a növény milyen körülmények között érzi igazán jól magát, a maorik abban bíztak, hogy a fát az eredeti élőhelyére, a Háromkirályok szigetekre is vissza tudják telepíteni, hogy biztosítsák a természetben is a túlélést.
A maorik számára ez a nemzedékek közti helyreállításnak és gyógyulásnak a szimbóluma is egyben, része a megbékélésnek és megbocsájtásnak.
Ők úgy vélik, hogy valaha ez a fa borította a szigetet, azonban a kecskék teljesen kiirtották – az állatokat azért tenyésztették, hogy élelmet biztosítsanak a hajótörött tengerészek számra. Az ültetésnek számukra jelképes értéke van, reményeik szerint ezzel visszahozzák az egykori életet a szigetre. Remek együttműködés volt ez a maorikkal, amely csak az első lépése lehet annak, hogy közös erővel őrizzék meg ezt a különleges ökoszisztémát. A maorik mély kapcsolata a természettel és nagy tudásuk a jövőben elengedhetetlen lesz a természetvédelmi projektek során.
Forrás: www.nzherald.co.nz
