Hasznos fajták születtek.

Tudtad, hogy a rágógumi ízét adó borsmentafajtát vagy a vörös húsú grapefruitot olyan mutációnak köszönhetjük, amelyet szándékos besugárzás idézett elő?

A II. világháború után komoly erőfeszítések történtek, hogy az atomenergiát békés célra hasznosítsák.

Az egyik elképzelés az volt, hogy miközben a növényeket sugározzák, rengeteg mutációt idéznek elő, amelyek között remélhetőleg hasznos is akad. Abban bíztak, hogy ellenállóbb, hidegtűrőbb vagy éppen színpompásabb fajtákat fognak így kapni. A kísérleteket főként az USA, Európa, illetve a volt Szovjetunió területén kialakított speciális helyszíneken, hatalmas gamma-atomkertekben végezték. Nem tudni, pontosan mennyi újdonság született ily módon, de az biztos, hogy ezekben a kertekben jött létre a fertőzéseknek ellenálló borsmentafajta, valamint a ‘Rio Star’ grapefruit, amely jelenleg Texas grapefruittermelésének 75 százalékát teszi ki.

A modern genetikai eljárásokkal mindez persze már a múlt, azonban az örökséget tovább viszik Japánban, amely ország Hitachiōmiyában jelenleg a legnagyobb, és talán az egyetlen megmaradt gamma-kertet mondhatja magáénak a világon. A kör alakú kert átmérője 100 méter és egy 8 méter magas árnyékoló fal veszi körül. Az itt növő fajokat egy központi póznába helyezett kobalt-60 forrással sugározzák be. Új fajtákat remélnek, amelyek például toleránsak a gombafertőzéssel szemben vagy vásárlóbarátabb a színűk.

Paige Johnson nanotechnológus, aki az atomkertek történetét tanulmányozza szabadidejében, így fogalmaz: „Ha úgy gondolod, hogy a genetikai módosítás ma azt jelenti, hogy egy szikével szeletelik a genomot, akkor az 1960-as években konkrétan egy kalapáccsal ütötték.”

Az egykori gamma-kertekben a sugárzó anyag úgy volt elhelyezve, hogy amikor a dolgozóknak be kellett lépniük, a föld alá süllyesztették egy ólommal bélelt kamrába. Számos kerítés és riasztóberendezés biztosította, hogy ember ne lépjen a mezőre, amikor a sugárzás aktív.

Az, hogy a növények milyen dózist kaptak, attól függött, hogy milyen távolságra voltak a póznától.  A forráshoz legközelebbi növények legtöbbször egyszerűen elpusztultak. Egy kicsit távolabb annyira megváltoztak, hogy tumorok képződtek rajtuk, illetve egyéb növekedési rendellenességek jellemezték őket. Ahol viszont „normálisan” néztek ki a növények, érdekes mutációk alakultak ki. Egy-egy faj egyedeit ék alakban helyezték el, így értékelni lehetett, hogy a távolság függvényében mi történt a növényekkel.

A sugárzással végzett nemesítés több ezer hasznos mutáns fajtát eredményezett, és a világ termelésének számottevő részét alkotó variánsok születtek így, például rizs, búza, rozs, körte, gyapot, borsmenta, napraforgó, földimogyoró, grapefruit, szezám, banán manióka vagy cirok fajták.

Forrás: www.amusingplanet.com, képek: Govinda Rizal