Toktermés a föld alatt.
A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) a nősziromfélék családjába tartozó sáfrány nemzetség legészakabbra húzódó képviselője. A faj tudományos neve Heuffel János Krassó-Szörény megyei főorvos, a Bánság flórájának kutatója emlékét őrzi.
Az általában március-áprilisban szirmot bontó növény most virágzik az 1300 méter magasan elterülő, romániai Pádis-fennsíkon, a Bihar-hegység karsztvidékén.
A kárpáti sáfrány a legnagyobb termetű hazai sáfrányunk, 10-20 cm magasra nő. A Kárpátok és a Balkán-hegység endemikus növénye. Élőhelyei hegyvidéki, alhavasi rétek, legelők, bozótok, üde lombhullató erdők, főként gyertyános–tölgyesek, keményfa-ligeterdők és ezek tisztásai. Hazánkban többfelé behurcolva, valamint betelepítve fordul elő (pl. Szársomlyó, Zalaegerszeg, Belső-Somogy, Bereg-Szatmári-sík, Visegrádi-hegység, Bakonyalja). A növény dunántúli őshonossága vitatott.
Virágát hat, két körben hármasával álló, tölcsérszerűen kiszélesedő csövet alkotó, élénklila lepellevél alkotja. Más sáfrányfajoktól a lepelcimpák csúcsán látható sötétlila V alakú folt különbözteti meg. A porzónál hosszabb, rojtos, narancssárga bibéi három hosszú bibeszálon ülnek. Mivel nincs föld feletti szára, a rövidkocsányú toktermését föld alatt érleli, amely a magok érése után kerül a felszínre. Két–három, széles levéllemezű, szálas–lándzsás levéllel rendelkezik.
A kárpáti sáfrány Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 10.000 Ft.
Forrás: MTI, fotók: Rosta Tibor/MTI
