Kiváló alkalmazkodás.
Az „Ősbükkösök a Kárpátokban és Európa más régióiban” megnevezésű, megőrzendő világörökségi tétel ma már 18 országot és 94 helyszínt foglal magába. A relatív háborítatlan, komplex mérsékeltövi erdőség kiemelkedő példája az ökológiai minták széles skáláját mutatja be.
Az Európa déli részéről, az Alpok, a Kárpátok, a Dinaridák, a Földközi-tenger és a Pireneusok néhány elszigetelt területéről az egész kontinensre kiterjedő sikeres elterjedés a faj alkalmazkodóképességének és a különféle éghajlati, földrajzi, fizikai tényezőkkel szembeni jó toleranciájának köszönhető. Az európai bükk tiszta és vegyes állományainak változatos környezeti tényezők melletti kialakulása figyelemreméltó.
Az európai bükk az elmúlt 1 millió év minden jégkorszakában túlélte a kedvezőtlen klímaviszonyokat.
Ezeket a menedékként szolgáló, a terjedés kiindulópontjaként számontartott területeket a kutatók különféle analízisekkel és olyan korszerű technikákkal azonosították, mint a genetikai kódelemzés. Az utolsó jégkorszakot követően, kb. 11 ezer éve kezdett a bükk terjeszkedni, aminek eredményeként szinte az európai kontinens egészét beborította.
A terjeszkedés során a bükk különféle növénytársulásokat alakított ki, miközben eltérő geológiájú, magasságú, klímájú területeket foglalt el. A bükkerdei közösségek nagy változatossága mellett a felbecsülhetetlen értékű idős fapopulációk is kiemelkedő örökséget rejtenek.
Az európai bükkösöket legerősebben a fakitermelés és az élőhely feldarabolása veszélyezteti.
A fakitermelés megváltoztatja a mikroklimatikus viszonyokat és a tápanyag mobilizáció hatékonyságát, negatív hatással bír az erdő egységére. A környező területek intenzív mezőgazdasági használata megnövekedett élőhely feldaraboláshoz vezet. Természetesen a globális klímaváltozás is nyomot hagy az erdőkön: már most fenyegetettséget jelent a terület flórájára, annak összetételére és az élőhely eltolódást is előidézi.
Forrás: whc.unesco.org
