Fröccs a fák árnyékában.

Nem kell messzire mennünk a fővárostól, hogy egy varázslatos világba csöppenjünk, a pátyi Pincehegy rögtön rabul ejti az arrajárót. A település fölé magasodó pincesorok az útról nem láthatók, ezért biztosan meglepődik az, aki lekanyarodva tesz egy sétát a többszáz éves pincék között.

A Pincehegy Biatorbágyról bejövő útnál leparkolva is elérhető, de csak kevés parkolóhelyet találunk a települést jelző tábla környékén. Érdemesebb ezért a község Budakeszi felé eső végénél, a Csilla von Boeselager utcán letenni a járművet és onnan tervezni egy sétát a kőris- és akácfák alatt.

A Pincehegyen több sorban találjuk a pincéket, összesen több mint százat.

Eredetileg a falubeliek azért kezdtek ezen a dombon pincéket létesíteni, mert a településen folyó patakok és a magas talajvíz lehetetlenné tette a házaknál lévő pincékben a bor és a termény tárolását. A pincéket az agyagos-löszös talajba vájták, aztán szalmával kiégették, és a közeli Telki kőbányájából származó kővel kibélelték. A tetőket a fák gyökérzete és a bemosódás miatt rendszeresen karban kell tartani, ezért mostanra sok elhanyagolt pincejárat be is omlott. A hegy a község tulajdonát képezte, a gazdák a falutól váltottak helyet a pincék kialakításához. A Pincehegy központi részén található Nagypince a Skót Bencések Telki Apátságának dézsmapincéjeként épült a 19. század 20-as éveiben.

A domb tehát a falu éléskamrájává vált, sorra épültek a pincék. A ma is látható pincék közül a legrégebbi 1805-ból származik, de a többség az 1850-es években épült, a jobbágyfelszabadítást követően indult meg ugyanis a saját föld művelése, a szőlőtermesztés és a borkészítés.

A helyi bor „pátyi vörös” néven vált ismertté.

Az 1870-es években pusztító filoxéravész ezen a környéken is véget vetett a szőlőtermesztésnek, a helyzetet pedig tovább rontotta a világháború, majd az azt követő kitelepítések.

Szerencsére az 1990-es években újra felfedezték a hegyet, eleinte csak a falubeliek jártak fel a pincéjükbe, majd egyre többen vettek meg régi, romos pincéket, hogy helyrehozzák azokat. Számos pince került mostanában felújításra, nyílt már itt hangulatos kis bisztró, amely hétvégén várja a betérőket és házias ízeket ígérő csárda is. Sok pince elé kerülnek ki székek, padok és többen térnek vissza a borkészítéshez is, így már bort is kínálnak.

A Pincehegy nem egy múzeum, a település élő része, amely egyre többször vár nyitott pincékkel is, a Pátyi Pincehegyi Közösség rendszeresen szervezi az eseményeket. Emellett júniusban tartják a Pincenapokat, a környék egyik legjobb hangulatú nyári rendezvényét.

A fejlesztéseknek hála elkészült a Pincehegy térképe, amelynek segítségével a különféle szőlőfajtákról elnevezett utakon barangolhatunk, hűsítő fák árnyékában. Érdemes ide egy sétát tervezni!

Forrás: www.pincefalvak.hu, kiemelt kép: Pátyi Pincehegyi Közösség/Facebook