Saját törvények.
A Palmerston-sziget egy korall atoll a Cook-szigetcsoportban. A világ egyik legizoláltabb szeglete, 3200 km-re Új-Zélandtól, szó szerint az Isten háta mögött. Az apró szigetnek nincs reptere, csupán egy ellátmányt vivő hajó keresi fel évente kétszer, amely rizst és üzemanyagot hoz. Az út annyira hosszú és veszélyes, hogy csak a legelszántabbak vágnak neki, ezért még turistahajó is csak elvétve érkezik.
A tökéletes kis Paradicsom történelme is egyedülálló.
A Palmerston-atollt számtalan kis homokos szigetecske alkotja, amelyek egy korallgyűrűn sorakozva egy lagúnát fognak közre. A szigetekből 6 jelentős méretű, ezek egyike Palmerston, amely széltében 11 km, hosszában pedig 15 km.
Az első ember, aki a lábát Palmerstonra tette, Cook kapitány volt 1777-ben, noha 3 évvel korábban egy úton már felfedezte a földdarabot. A szigetet Henry Temple után nevezte el, aki Palmerston 2. vikomtja volt. A terület nagyrészt lakatlan maradt egy évszázadon át, amikor William Marsters, a sziget körül gyakran megforduló bálnavadász hajó ácsa és hordókészítője meglátta 1860-ban. A férfit elbűvölte a földdarab és 3 évvel később visszatért a feleségével, egy másik Cook-szigeti főnök lányával és annak 2 unokahúgával. Egyfajta gondnokként alkalmazta őt a szigetet birtokló brit kereskedő.
Akkoriban az atoll lakatlan volt, Marsters a hajókról származó fa anyagot használt az építkezéshez. Hamarosan egy templomot, iskolát és házakat is felhúzott a kis közösség számára. A 3 asszonnyal együtt 23 gyereket nevelt, az ő leszármazottaik lakják ma is a szigetet. Kókuszpálmákat ültettek, az olajat pedig a kereskedőnek adták le.
Napjainkban kb. 25 lakos él itt (egyre fogy a népesség, a fiatalok elvándorolnak), 3 kivételével mindenki az egykori ács az őse.
Mielőtt Marsters elhunyt, 3 részre osztotta a szigetet (a 3 családnak), ez az elrendezés napjainkban is áll. Ma már saját tanáccsal, helyi kormánnyal bír a sziget, a három család elkülönül, egy famílián belül házasodni pedig tilos.
Palmerston lakói még mindig büszkék brit gyökereikre, ünnepekkor a brit lobogót húzzák fel, az otthonaikban az uralkodó képét tartják és emlékeznek arra, amikor a királyi hajó a szigetekre látogatott. Noha a Új-Zélandhoz tartoznak, 1954-ben a nagy család a teljes tulajdonjogot megszerezte.
Az élet a szigeten egyszerű, nincsenek üzletek, csak két wc és esővizet gyűjtenek ivóvízként. Az elektromos áram és az internet korlátozott. A külvilághoz egy telefonfülke jelenti az összeköttetést. A lakók halat fognak, esznek és exportálnak.
View this post on Instagram
Forrás: www.amusingplanet.com
