Baktériumot rejtenek.

Több millió szúnyogot engedtek szabadon Hawaii-n, hogy megmentsenek egy ritka madarat, amely a kihalás szélére sodródott. A szigeteken endemikus, élénk színű cukormadarakat a malária veszélyezteti, amit az szúnyogok terjesztenek. A kór az amerikai és európai hajókkal érkezett az 1800-as években.

Mivel a betegséggel szemben nem fejlődött ki immunitás, a madarak már egyetlen szúnyogcsípéstől is elpusztulhatnak.

A cukormadárnak már 33 faja kihalt, csupán 17 maradt, de ezek közül is több kritikusan veszélyeztetett, a kihalás szélére sodródott. A természetvédők elszántan próbálják megvédeni őket, akár szokatlan módszerekkel is, például szúnyogok tömegével. Az egyik cukormadár, a Kauai-n élő akikiki állománya 5 év alatt, 2023-ra 45-ből mindössze 5 egyedre esett vissza, a vadonban állítólag egyetlen egy madár maradt.

Purple Honeycreeper

A cukormadarak kanáriszerű énekkel és elképesztő diverzitással rendelkeznek: minden faj speciális alakú csőrrel bír, ami, alkalmazkodott a különféle táplálékokhoz, a csigáktól kezdve a nektárig. Az ökoszisztéma fontos részeként segítenek a növények beporzásában és a rovarok tizedelésében.

A projekt keretében egy helikopterről minden héten 250 ezer hím szúnyogot dobnak le, ezek egy természetesen előforduló baktériummal fertőzöttek, ami egyfajta születésszabályozóként szolgál a távoli szigeteken.

Eddig 1 millió szúnyog került szabadon bocsátásra.

A Culex quinquefasciatus szúnyogok felelősek a madármalária átviteléért a Hawaii szigeteken. Mivel a madarak nem fejlődtek párhuzamosan a kórokozóval, nagyon kis immunválasszal rendelkeznek, így például a indigó cukormadár 90%-os valószínűséggel pusztul el egyetlen fertőzött szúnyog csípésétől.

A megmaradt madarak általában nagy tengerszint feletti magasságon élnek, 1200-1500 méteren, ahol a hideg miatt már nem élnek meg a szúnyogok. Ahogy azonban a klíma melegszik, a vérszívók is egyre feljebb tudnak megtelepedni.

Green Honeycreeper

A kutatók az ún. inkompatibilis rovartechnikát alkalmazzák, amely során hím moszkitókat engednek szabadon, ezek természetesen előforduló baktériummal fertőzöttek, ami segít abban, hogy a hímekkel párosodó, vadon élő nőstények ne tudjanak petét rakni. A nőstény szúnyogok csak egyszer párzanak, így idővel az egész állomány egyedszáma lecsökken. A baktérium, a Wolbachia természetes módon előfordul a legtöbb rovarban, és életképes utódokat csak úgy tud létrehozni hogy a párosodó partnere ugyanazt a Wolbachia törzset hordozza.

A technika már bizonyított: sikerült Kínában és Mexikóban a szúnyogpopulációkat tizedelni, valamint Kaliforniában és Floridában is vannak már eredmények.

A program hatékonysága nyáron látható majd, amikor a szúnyogok egyébként rajzanak.

Forrás: www.theguardian.com