A Pannonhalmi Főapátság két izgalmas látványossága megér egy néhány órás kirándulást. A Természetismeret magazin bemutatója segít abban, hogy növénybarátként megtaláld az izgalmas látnivalókat. A bencések kertje ugyanis sokkal több, mint a legtöbbünk által már ismert levendulás.
Ahogy magad mögött hagyod a pannonhalmi arborétum hűvös, sűrű tölgyesét, a táj hirtelen kinyílik, és a meleg széllel együtt nehéz, fűszeres illatfelhő csap meg. Levendula, borsmenta és a meleg föld illata keveredik a levegőben. Megérkeztél a Szent Hegy tízhektáros patikájába.
Itt nemcsak a szemedet kényezteti a látvány, hanem minden érzékszerved azonnal munkába áll. Ez a kert nem azért született, hogy csak távolról csodáld: ide azért jössz, hogy megérintsd, morzsold és belélegezd a természetet.
Három dolog, amit érezned kell a Gyógynövénykertben
• A frissen morzsolt borsmentalevél hűvös, szinte csípős bizsergése az ujjadon, miközben a napsütötte parcellák között sétálsz.
• A lepárló forró, sűrű gőzének nehéz illata, amikor a rézcsövek végén megjelennek az első, mély sárga levendulaolaj-cseppek.
• A tárkonyos vagy izsópos étcsokoládé különös, fanyar-édes kontrasztja a nyelveden a Pausa cukrászda teraszán ülve.
A Sankt Gallen-i örökségtől a modern teáscsészéig
Ha belépsz a gyógynövénykert bemutató részére, egy különleges, parcellákra osztott ágyásrendszert találsz. Ez a St. Gallen-i kolostor terv modern átirata. A 9. században Svájcban vetették papírra az ideális apátság makettjét, ahol pontosan 16 gyógynövényágyásnak kellett lennie.
Mivel Svájc klímája egészen más, és a világunk sem ugyanaz, mint akkor, ezért az eredeti terven még olyan virágok szerepeltek gyógynövényként, mint a rózsa vagy az ibolya. Pannonhalmán a bencések ezt a saját képükre és a Kárpát-medence adottságaira formálták: kamilla, kakukkfű, citromfű, tárkony, izsóp, borsmenta, körömvirág és orvosi zsálya zöldell a parcellákban.
A szerzetesek gyógyító tudása nem a semmiből jött. Hortobágyi T. Cirill főapát a kilencvenes években, még biológia-földrajz szakos tanárként vette elő a könyvtár mélyéről azt az 1735-ös receptkönyvet, amelyet a Bajorországból hazatért Reisch Elek bencés gyógyszerésztestvér jegyzett le. A négyszáz korabeli recept adta meg a kezdőlökést ahhoz, hogy a rend újra elindítsa a saját teák, tinktúrák és krémek fejlesztését.
Nagyboldogasszony öröksége
Az apátságban őriznek egy 1697-es könyvet is, amely részletesen leírja a gyógynövények megáldásának szertartását. Ezt a hagyományt csaknem tíz éve élesztették újjá: Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus közepén a környékbeli őstermelők elhozzák ide a terményeiket és gyógynövényeiket, hogy közös áldásban részesüljenek.
A suttogó üstök és a vízgőz
A kert igazi szíve a modern lepárlóüzem. Ha jó időben érkezel – a francia levendula júniusi, vagy az angol levendula júliusi aratásakor –, saját szemeddel láthatod a vízgőz-desztilláció tiszta, fizikai folyamatát.
A kertészek kézzel és alternáló fűkaszával vágják le a virágokat, közvetlenül mögöttük pedig hatalmas zsákokba gyűjtik a termést. Nemcsak a virágfejeket vágják le, hanem a szárat is egy-két levéllel, hogy ősszel ne kelljen újra fazonra nyírni a bokrokat. Az ezerkétszáz literes, földbe süllyesztett tartályokba egyszerre kétszáz-háromszáz kiló friss növényt raknak. A folyamat lényege a kíméletesség:
1. A tartály aljából 95 fokos, alacsony nyomású gőz tör felfelé.
2. A gőz áthalad a laza növénymasszán (ha túl szorosan tömörítenék, a gőz nem tudna átjutni rajta), és magával ragadja a sejtekből kiszabaduló illóolaj-molekulákat.
3. A keverék a hűtőtoronyba vándorol, ahol újra folyékony halmazállapotúvá válik.
4. Mivel az olaj könnyebb a víznél, tiszta rétegként kiül a víz tetejére. Innen már csak egy egyszerű papírszűrő választja el attól, hogy 100%-os tisztaságú apátsági illóolaj legyen belőle.
Francia vs. angol levendula: Botanikai és alaktani különbségek
Bár a köznyelvben mindkettőt csak levendulának hívjuk, botanikailag két teljesen eltérő növénycsoportról beszélünk – az egyik egy tiszta faj, a másik pedig egy természetes hibrid.
A francia levendula (Lavandula angustifolia), amit valódi vagy orvosi levendulának is neveznek, a Földközi-tenger mediterrán partvidékén honos, tiszta faj. Bokra tömöttebb, alacsonyabb, félgömb alakú, ritkán nő meg 60-80 centiméternél magasabbra. Levelei rövidek, keskenyek és sötétzöldek. Virágai rövidebb száron, sűrűbb, tömzsibb kalászokban nyílnak, színük mély ibolyakék. Magról is kiválóan szaporítható. Illóolajában a linalil-acetát dominál, ami a lágy, édeskés, prémium illatot adja – ez az oka annak, hogy a csúcsgasztronómiában és a luxusparfümökben kizárólag ezt használják.
Az angol levendula (Lavandula x intermedia), más néven hibrid levendula vagy lavandin, valójában a francia levendula (Lavandula angustifolia) és a széleslevelű levendula (Lavandula latifolia) természetes hibridje. Bokra sokkal robusztusabb, terebélyesebb, a másfél méteres magasságot és szélességet is könnyedén elérheti. Levelei szélesebbek, ezüstösebb árnyalatúak. Virágszárai rendkívül hosszúak, elágazók, maguk a virágfejek pedig lazábbak, megnyúltabbak és világosabb, szürkéskék árnyalatúak. Steril növény, így magot nem érlel, kizárólag dugványozással vagy tőosztással szaporítható. Olajában magas a kámfor és a cineol aránya, emiatt illata sokkal szúrósabb, kámforosabb, frissítőbb – ez teszi tökéletessé molyirtónak, fertőtlenítésre vagy éppen masszázsolajnak.
Ez a botanikai háttér a hozamokban is megmutatkozik. Háromszáz kiló francia levendulavirág mindössze 2 liter rendkívül finom, édeskés, premium illóolajat ad. Ugyanennyi angol levendula viszont – a hibrid vigor hatásnak és a nagyobb virágtömegnek köszönhetően – 6-8 liter olajat produkál. Nem csoda, hogy az ipari termesztők szeretik az angolt, de a pannonhalmi bencések mindkét változat egyedi tulajdonságait kiaknázzák.
Az Illatmúzeum
A lepárló mellett álló modern, skandináv letisztultságú épület ad otthont az Illatmúzeumnak. Az ötlet Zsólyomi Zsolttól, a nemzetközileg elismert magyar parfümőrtől származik, aki Franciaországban látott hasonló bemutatóhelyeket, és addig győzködte az apátságot, amíg meg nem valósították.
Az illatmúzeum igazán multifunkcionális épület: az alagsorában a Pausa cukrászműhelye működik, a földszinten csomagolják a monoteákat, a legfelső szinten pedig a sötét, tökéletesen átszellőző szárítópadlás kapott helyet, ahonnan ottjártunkkor is bódító borsmentaillat áradt lefelé a gerendák között.
A múzeumban interaktív módon ismerheted meg az apátság öt legfontosabb gyógynövényét. Különleges, gombnyomásra működő illatbúrák alá hajolva szippanthatsz bele az olajokba, a falból kihúzható fiókokban pedig megnézheted a szárított leveleket, miközben a képernyőkön a feldolgozás minden lépése megelevenedik.
Az állati illatok titka
A kiállítás egyik legizgalmasabb sarka a klasszikus parfümkészítés alapanyagaiba enged betekintést. Megszagolhatod a pacsulit, a tömjént, a mirhát, de még az olyan ritka, állati eredetű alapanyagokat is, mint az ámbra vagy a pézsma, amelyek rávilágítanak arra, hogyan kötődik össze az illatok világa az egyházi rituálékkal és a luxusparfümériával. A múzeumban berendezték egy korabeli parfümőr dolgozószobáját is.
Útravaló tipp a Természetismeret Magazintól
A Gyógynövénykert és az Illatmúzeum látogatása nyáron ingyenes, a gyógynövénykert szezonján kivül viszont be kell jelentkezni. Vezetett túrára pedig online lehet jegyet venni. Ne rohanj el azonnal a látogatás után! Térj be a Pausa cukrászdába, és kérj egy meggyes kézműves sört vagy Blonde sörkülönlegességet, vagy kóstold meg a Soproni Harrer Cukrászda által készített izsópos-kakukkfüves csokoládét. Az ízek és az illatok olyan komplex élményt adnak, amely még napokig elkísér az utadon.
Ha lemaradtál a sorozatunk korábbi részeiről, olvasd el a pannonhalmi kalandunkat elindító bevezető írásunkat, vagy kukkants be velünk a fák titkos életébe a Pannonhalmi Arborétumról szóló írásunkban. A következő részben harminckét méter mélyre ereszkedünk a föld alá, hogy feltárjuk a Pannonhalmi Pincészet gravitációs titkait!
