Szeptemberi kiránduláson meglepő látvány lehet egy mozdulatlan kígyó vagy lábatlan gyík az ösvény szélén, kövön vagy aszfaltos úton. A hűvösebb reggelben szinte élettelennek tűnhet, majd néhány órával később már nyoma sincs. Nem beteg és nem feltétlenül sérült. Egyszerűen napozik – számára azonban ez nem kikapcsolódás, hanem alapvető élettani szükséglet.

A hüllő nem fűti magát úgy, mint mi

Az emlősök és madarak saját anyagcseréjük segítségével viszonylag állandó testhőmérsékletet tartanak fenn. A hüllők ezzel szemben nagymértékben a környezet hőjére támaszkodnak. Ha hideg van, testük lehűl és mozgásuk lelassul. Ahhoz, hogy gyorsan mozogjanak, táplálkozzanak vagy emésszenek, megfelelő testhőmérsékletre van szükségük. Ezért keresik a napsütötte foltokat.

Az aszfalt valóságos radiátor lehet

A sötét kövek és utak gyorsan felmelegszenek a napsütésben. Egy hűvös szeptemberi délelőttön a környező levegőnél jóval melegebb felületet kínálhatnak. A kígyó számára ez rendkívül hasznos. Kilapítva testét nagyobb felületen veheti fel a hőt, és rövid idő alatt mozgékonyabbá válhat. Ezért találkozhatunk hüllőkkel erdészeti utakon, sziklákon, támfalakon vagy más nyílt helyeken.

A probléma éppen az, hogy a jó napozóhely nekünk is út

A napsütötte turistaút, bicikliút vagy közút tökéletes hüllőnapozóhely lehet, ugyanakkor veszélyes is. A lassan felmelegedő állat nem biztos, hogy időben reagál a közeledő kerékpárra, autóra vagy akár kutyára. Ha hüllőt látunk az úton, érdemes lassítani és teret hagyni neki. Sok esetben hamarosan magától visszahúzódik a növényzetbe.

Nem minden kígyó vipera

Magyarországon a hüllőkkel kapcsolatos félelmek jelentős része abból ered, hogy szinte minden ismeretlen kígyót viperának nézünk. Pedig hazánkban több ártalmatlan siklófaj él, és a hétköznapi találkozások jelentős része hozzájuk kötődik. A lábatlan fürge gyík rokona, a törékeny kuszma is kígyónak tűnhet első pillantásra, noha valójában gyík. Az ismeretlen állatot természetesen nem kell megfogni. A legegyszerűbb szabály ugyanaz minden faj esetében: nézzük meg, fényképezzük le távolról, és hagyjuk továbbmenni.

Ősszel már a tél is közeledik

A hüllők aktivitása a hőmérséklet csökkenésével fokozatosan mérséklődik. Ahogy egyre hidegebbek lesznek az éjszakák és rövidebbek a nappalok, megfelelő telelőhelyet keresnek. Föld alatti üregek, gyökerek közötti járatok, kőrakások és más fagyvédett zugok szolgálhatnak téli menedékként. A napsütéses szeptemberi napok ezért különösen értékesek: még lehetőséget adnak táplálkozásra, emésztésre és a szükséges energiatartalékok gyűjtésére.

A mozdulatlan kígyó nem feltétlenül vár rád

A napsütötte ösvényen fekvő hüllő első pillantásra fenyegetőnek tűnhet, különösen ha csak az utolsó pillanatban vesszük észre. Az állat szemszögéből azonban mi vagyunk azok, akik váratlanul megjelentek a reggeli radiátor mellett. Adjunk neki néhány méter távolságot. A legtöbb esetben hamar eldől, kié az út: amint eléggé felmelegedett, a kígyó meglepő gyorsasággal eltűnik a fűben.