Hagyományokkal teli ez az ünnep.
A legenda szerint Szent Márton 316 körül született Pannóniában, Szombathely környékén. A római császár katonájaként szolgáló Márton egy hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Márton ettől fogva Istent szolgálta, püspökké is kívánták szentelni, de a szerény ember méltatlannak érezte erre magát és elbújt egy libaólban. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták őt, így végül felszentelték.
Ezen a napon senki sem éhezik
Azt mindenki tudja, hogy Márton napján ludat kell enni, hiszen aki nem eszik, az majd egész évben éhezik. Novemberben már le lehetett vágni a tömött libát, ezért kerülhet az asztalra sült liba, libaleves, egyéb finomságok. A Karácsony előtti 40 napos böjt utolsó időszaka ez, ezért még bátran lehet lakomákat, bálokat rendezni. A nagy evéshez nagy ivás is járt, az újbort is megkóstolták, mert „A bornak Márton a bírája”. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba.
Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Viszont aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól. Aki ezen a napon csak répát eszik, ágyba vizelő lesz.
A csontból jósolták meg az időjárást
Márton gonoszjárónap, időjós negyvenes nap, rámutató- és tiltónap is egyben. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton borongós tél” – szól a rigmus. A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő, és leesett az első hó. A népi hagyomány úgy tartja, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik“, azaz Márton napján esik a hó, akkor enyhe tél lesz, amennyiben „barna lovon nyargalász“, vagyis nem esik hó, akkor kemény, havas télre számíthatunk. „Eljött Márton szürke lovon“, mondották akkor, ha enyhe, szürke és latyakos volt az idő e napon, és ilyen esetben szintén télre számítottak.
Sok helyütt úgy vélték, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. A bánátiak szerint 40 napig olyan idő lesz, mint e napon, viszont a tél időjárása a maiak ellentéte lesz. Baranyában a szép, napos Márton-napot és az előtte vagy utána következő napokat Márton nyarának emlegetik, amely hideg telet jelent.
A lúd az időjárásjóslásból sem maradhatott ki: „Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár.” A sült liba mellcsontjából is jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Egyes területeken úgy hitték, hogy a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent. A sima eső után pedig rendszerint fagy, majd szárazság következik.
Előzzük meg a kétfejű kislibák születését!
Régen Márton a gazdasági év fontos őszi zárónapja volt, az állatok behajtásának, a tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között. Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az ún. bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszőt (Szent Márton vesszejét) ajándékoztak a gazdáknak. Úgy tartották, ahány ága van, annyit fial a disznó. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.
A hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Tilos volt libatojást elültetni Mártonkor, mert odasiet „a dög”, és elpusztul a jószág, a libatojásból pedig kétfejű kisliba kel ki.
Lámpások vonulása
Német nyelvterületről terjedt el a fáklyás felvonulás, amely Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez. Manapság rengeteg helyen vonulnak fel sötétedés után lámpásokkal a családok, iskolák, óvodák, különösen azokon a településeken, ahol sok német származású lakos él.
