Avagy a ragadozók még a folyók kanyargását is befolyásolják.
Pontosan tudjuk, hogy a természetben minden láncszemre, minden építőkockára szükség van: együtt adják ki az egészet. Ennek ékes példája az a lenyűgöző történet, amely az elmúlt évtizedekben játszódott le a Yellowstone Nemzeti Parkban.
Ezen a területen már 70 éve nem éltek farkasok, amikor 1995-ben 14 példányt betelepítettek a szakemberek. Mivel a ragadozók hiányában a szarvasok háborítatlanul garázdálkodtak és legeltek, a területek nagy részén hiányzott a fű, nem voltak nagy erdők, bokros területek.
Amikor a farkasok megérkeztek, és kezelésbe vették a szarvasokat, lassacskán minden megváltozott. A farkasok ugyanis befolyásolták az agancsosok viselkedését, akik már nem mertek a völgyek, szurdokok közelébe menni, ahol könnyebben zsákmánnyá válhattak volna. Ezeken a részeken pedig szépen lassan újra kizöldült minden. Ötször nagyobbra nőttek a fák, hangulatos kis erdők keletkeztek, amelyekbe visszatértek a madarak. Újra megjelentek a hódok, a fákból várat építve, más fajoknak életteret készítve, és velük jöttek a halak, a kétéltűek. Évek, évtizedek alatt teljesen megváltozott a park képe. Újra benépesült állatokkal, helyet találtak maguknak a borzok, a keselyűk, a rókák és a medvék is.
A növényzet jobban megtartotta a folyópartokat, azok nem omlottak be olyan könnyedén, ezért a folyók is szelídebbé, csendesebbé váltak. Már nem kanyarogtak olyan vadul, mint korábban, amikor sivárabb volt a partjuk.
A farkasok érkezésével minden megváltozott. Mert a természetben minden láncszemre szükség van.
