Egy fa, ami átírta a tudományt.
Alighanem a tudományos élet egyik leghíresebb anekdotája Newton almájának története. A fiatal Isaac Newton éppen egy almafa alatt üldögélt, amikor egy gyümölcs a fejére pottyant, mire az ifjú fejéből azon nyomban kipattant a gravitáció elmélete. Valószínűleg a történet egy kicsit túloz, bár úgy tűnik, hogy a lényeget tekintve igaz.
Az almás sztori első írásos említése John Conduitt jegyzeteiben történik, ő Newton asszisztense volt a Királyi Pénzverdében, és egyben a tudós unokahúgának férje. 1726-ban, amikor Newton elhunyt, John Conduitt így írta le az elhíresült esetet:
“1666-ban visszatért Cambridge-ből az édesanyjához, Lincolnshire-ba. Miközben a kertben körözve a fejét törte eszébe jutott, hogy a gravitációs erő (ami egy almát is lesegít a fáról a földre) nem korlátozódik a földtől való bizonyos távolságra, ennek az erőnek még távolabbra is ki kell hatnia, mint ahogy azt addig általában gondolták. Miért ne hathatna egész a Holdig – mondta magának – és ha így van, akkor annak a mozgását is befolyásolnia kell, meg kell tartania a pályáján – majd számolgatni kezdett, hogy ennek a feltételezésnek mi lenne a hatása.”
A fa, amiről állítólag az alma lepottyant, Woolsthorpe Manor, Woolsthorpe-by-Colsterworth, Lincolnshire, Anglia
Úgy fest, hogy Newton szerette az ismerősöknek mesélni az alma-sztorit, amikor a felfedezését ecsetelte. Egy másik, Newton életéről szóló, 1752-es visszaemlékezésben az író William Stukeley a tudóssal folytatott beszélgetéséről számol be:
“A kertbe mentünk, teát ittunk az almafák árnyékában, csak ő és én. Egy másik diskurzus közepette megemlítette, hogy éppen ebben a helyzetben volt akkor is, amikor a gravitáció elmélete megszületett a fejében. Miért esik mindig merőlegesen lefelé az alma? – gondolta magában, amikor egy alkalommal szemlélődő hangulatban üldögélt. Miért nem oldalra, vagy felfelé hullik? Miért következetesen a föld középpontja felé? Bizonyosan az az oka, hogy a föld vonzza. Muszáj, hogy legyen egy húzó erő az anyagban. Ez a húzóerő pedig a föld közepében összegződik, nem a szélén. Ezért esik az alma merőlegesen, a föld közepe felé? Az anyag húzóerejének a mennyiségével arányban kell lennie. Ezért az alma vonzza a földet, ahogyan a föld is vonzza az almát.”
Abban az évben, amikor az emlékezetes eset történt, Newton Woolsthorpe Manor-ban tartózkodott, Grantham in Lincolnshire közelében. Woolsthorpe Manor a tudós születési helye és családjának otthona volt. Newton 1666-ban tért ide vissza, amikor a Cambridge-i Egyetem a pestis miatt bezárt, és itt végezte számos híres kísérletét.
Noha Newton nem jelölte meg pontosan, hogy hol esett az alma a fejére, egyetlen almafa nőtt a kertben, így a vélekedés szerint ez az a bizonyos almafa.
Az 1750-es évektől a fa gondozását a Woolerton család generációi végezték. 1816-ban egy vihar kidöntötte a fát, de a legnagyobb része mégis túlélte, és újra gyökeresedett. Az almafa most is ott áll és állami védelem alatt éldegél.
A híres növényről több helyre is került szaporítóanyag, nem csak az Egyesült Királyságban, de a világ más részén is nőnek utód-fák.
Woolsthorpe Manor
Egy utód, ami Newton almafájáról származik, Trinity College, Cambridge
Emléktábla egy utód-almafa alatt, Massachusetts Institute of Technology, Cambridge, USA
Egy utód, ami Newton almafájáról származik, Goobang, New South Wales, Ausztrália
Egy utód, ami Newton almafájáról származik, Teddington, London, Anglia
Forrás: www.amusingplanet.com
